Fotó: Wikimedia Commons
2005-ban az arizonai Catalina Sky Survey program keretében a Föld körüli objektumokat mérték föl. Ekkor egy titokzatos titánfehér égitestet pillantottak meg a csillagászok, melyet első ránézésre egy használt Saturn V rakéta levált darabjának, rakétafokozatának hittek.
Később kiderült az objektum egy kis aszteroida, mely 2006 RH120 néven vált ismertté. Csak néhány átmérőjű, és természetesen keringett bolygónk körül, akár a Hold. Az aszteroida 2007 júniusában szökött meg, és ez a kisbolygó volt az első példája annak, hogy hivatalosan is felfedeztek a Föld körül keringő ideiglenes holdat.
Mikael Granvikot és kutatótársait a Hawaii Egyetemen érdekelni kezdte vajon, miképpen modellezhető az, ahogy a Föld-Hold rendszer időszakosan rögzíti ezeknek az aszteroidáknak a pályáját, és milyen gyakran fordulnak elő ilyen esetek.
Eredményül azt a kapták: akkor tud befogni egy új holdat Földünk, ha egy adott időben egy körülbelül egy átmérőjű objektum közelíti meg bolygónkat. A számítások alapján egy ilyen esemény elég sűrűn történik meg.
Egy ilyen hold körülbelül tíz hónapig tartózkodik itt, miközben háromszor kerüli meg a Földet. Mindez azt jelenti, hogy a Földnek akár jelen pillanatban is egy egyméteres plusz holdja lehet, amiről semmit nem tudunk.
A felfedezés azért izgalmas, mert a NASA küldetések egyik célja, hogy egy Föld súroló aszteroidára szondát küldjenek. Az amerikai űrhivatal jelentős pénzeket spórolhatna meg azzal, ha az időszakos hold pályája után kutakodna, mintha egy távoli égitestet próbálna felfedezni.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy az ilyen átmeneti holdakat nagyon nehéz észrevenni, így kicsi az esélye, hogy rájuk bukkanjanak. Ha mégis nyomon tudnák őket követni, akkor a tudomány számára egyedülálló mintavételi lehetőséget biztosítanának.
