Régóta feltételezték a tudósok, hogy Stonehenge egyik alapanyaga, az úgynevezett “kék kövek” – riolitok – a 250 kilométerre lévő dél-wales-i Preseli-hegységből származnak.
A Leicesteri Egyetem, valamint a Walesi Nemzeti Múzeum geológusai azonban most 70 méteres pontossággal határozták meg a lelőhelyet Pembrokeshire grófság északi részén.
Robert Ixes, a Leicesteri Egyetem és Richard Bevins, a Walesi Nemzeti Múzeum geológusa kilenc hónapon át gyűjtötte és elemezte a mintákat.
A kőzetek ásványtartalma és “textúrája” alapján a kutatók 99 százalékos biztonsággal határozták meg, hogy a “kék kövek” a rhos-y-felin-i lelőhelyről származnak. Az itteni riolitok nemcsak különböznek az összes többi dél-walesi kőfejtőből származóktól, hanem magán a rhos-y-felin-i lelőhelyen belül is változik az összetételük.
A szakemberek régóta vitáznak arról, hogy hogyan kerültek a kövek Pembrokeshire-ből Wiltshire-be Kr.e. 3000 és Kr.e. 1600 között, amikor megépült Stonehenge. A régészek szerint az őskori lakosság szállította a köveket, míg a geológusok úgy vélték, hogy több százezer évvel korábban az előretörő gleccserek sodorták legalább félútig magukkal a sziklákat.
A mostani felfedezés viszont arra utal, hogy az őskori ember bányászott a rhos-y-felin-i kőfejtőben, így nagyobb a valószínűsége, hogy humán erővel, mintsem gleccseri “segítséggel” érkeztek Stonehenge kövei.
Timothy Darwill professzor, a Bournemouthi Egyetem Stonehenge-szakértője, valamint Geoffrey Wainwright, a Régészeti Társaság, a Society of Antiquaries korábbi vezető archeológusa, akik feltárásokat végeztek 2008-ban Stonehenge-ben, úgy vélik, hogy a kék köveknek rendkívüli “ideológiai” jelentőségük lehetett: a pembrokeshire-i szent forrásokkal hozták összefüggésbe. Így 250 kilométerről szállított köveknek természetfeletti erőt tulajdonítottak.
