Arra gondoltam, nem azért foglalkozom annyit a nyelvvel, hogy az év végi buliból kimaradjak, ezért én is követelek magamnak egy ilyen fontoskodó és felesleges választást. Ennek jegyében most átadom az Év Szava díját (díszvacsora azért nem lesz).
Amikor elkezdtem töprengeni a lehetséges győzteseken, rájöttem, hogy az Év Szava nálam egyedül az unortodox lehet. Remélem – politikai hovatartozástól függetlenül is – , mindenki egyetért velem abban, hogy az úgynevezett “unortodox gazdaságpolitika” erősen rányomta a bélyegét az életünkre 2011-ben (a csapból is ez folyt, mondhatnám). Hát ezért.
És akkor az indokláson túl is volnánk, vagyis az indoklásnak azon a részén, amely a szó aktualitását érinti. Hátra van viszont még az, hogy az „unortodox gazdaságpolitika” kifejezés miért különleges nyelvi szempontból.
Az un- előképzővel túl sokat nem érdemes foglalkozni: ez egyszerűen negatív értelmet ad a hozzáragasztott eredeti kifejezésnek (unszimpatikus = nem szimpatikus, unintelligens = nem intelligens stb.), és idegen eredetű szavainkban, elsősorban német hatásra fordul elő.
Hanem az ortodox!
Igen, tudjuk, hogy gazdaságpolitikánk felelősei a ’régihez csökönyösen ragaszkodó, maradi’ pejoratív jelentésben (forrás: Idegen szavak és kifejezések szótára, szerk. Bakos Ferenc, 1972.), illetve a ’hithű, egy tan eredeti formájához, dogmáihoz ragaszkodó’ (Idegenszó-tár, szerk.: Tótfalusi István, 2008.) értelemben értik az ortodoxot.
De (sajnos?) azt is tudjuk, hogy a szó eredetileg görögül annyit jelent: ’helyesen gondolkodó’, ’igazhitű’, amely az ortho (= ’helyes’, ’igaz’) és a doxa (=’vélemény’) vagy dokeo (=’gondol’, ’vél’) összetételével jött létre. (Az ortho melléknevet őrzi például az orvostudomány egy szakterülete, az ortopédia is, illetve a helyesírásra régen használt másik idegen szavunk, az ortográfia.)
Milyen kár, hogy az ortodox e régesrégi, eredeti és mára megváltozott értelme mindannyiszor eszembe jut, amikor azt hallom: “unortodox gazdaságpolitika”. Hiszen a már említett -un fosztóképzővel egyből a ’nem helyesen gondolkodó gazdaságpolitika’ jelentés rémlik fel előttem.
Szigorúan a nyelv, a jelentésmódosulás csodái járnak ilyenkor az eszemben, semmi más. Semmilyen más egyéb gondolatom nincsen, higgyenek nekem…
