Az ebolát 1976-ban azonosították először. Azok közül, akiket a betegség kórokozója megfertőz nagyjából 90%-uk hal meg szörnyű kínok között.
Húszból tizenkilenc áldozatot két héten belül ér el a halál, hét nap lappangási idő után specifikus tünetek jelentkeznek, melyek idegrendszeri tünetekkel, magas lázzal, sárgasággal, hányással, kötőhártya- és torokgyulladással, vérhányással járnak. A halál közvetlen oka vérzéses sokk, amit az óriási vérveszteség okoz, de az ebolások mája elfolyósodik, veséik roncsoltak lesznek, beleikről pedig leválik a nyálkahártya.
A túlélők a sugárfertőzöttséghez hasonló tüneteket mutatnak, gyógyulásuk pedig nagyon lassú akár négy hónapba is beletelhet.
Az ebola ellen eddig nem volt hatásos védelem, ezért számít hihetetlen áttörésnek az Arizona Állami Egyetem fejlesztése, az első egereken kipróbált ebolavakcina, amely a halálos vírustörzzsel szemben 80%-os védettséget mutat.
Az ebolavakcináról szóló eredményeket a Proceedings of National Academy of Sciences tudományos folyóiratban publikálták.
A jövőben szeretnék kipróbálni az oltás azon változatát, amely a legközelebb áll az embereket megfertőző ebolatörzzsel szemben.
Az ebola esetében nemcsak az emberről emberre terjedő fertőzésekre kell fókuszálni a tudósoknak, mivel a vírus nem ember-specifikus. Nem az emberekben, hanem az afrikai vadon élő állatfajokban – rágcsálókban, denevérekben – tartja fenn magát. Ha az ebolahordozó fajokat védetté tudnák tenni a kórokozókkal szemben, már az is hasznos az emberiség számára.
