Édesapját, Joseph Grosholtzot nem ismerhette meg, mivel két hónappal születése előtt elesett a Hétéves háborúban. Édesanyja, Anne-Marie Walder – apa nélkül maradt gyermekével együtt – a harcok elől Bernbe menekült, ahol Dr. Philippe Curtius házvezetőnőjeként kezdett dolgozni.
Az orvos egyben roppant tehetséges szobrász is volt. Szenvedélyét is hivatásának rendelte alá, mivel elsősorban az anatómia bemutatása érdekében készített viaszszobrokat, később azonban portrékkal is foglalkozott.
Curtius 1765-ben Párizsba költözött, ahol elkészíthette XV. Lajos szeretőjének, Madame du Barrynak a viaszmását, amely a londoni Madame Tussauds legöregebb kiállított darabja.
Anya és lánya két évvel később, 1767-ben követte az orvost Franciaországba. Curtius ebben az időszakban egyre inkább viaszművészetével volt elfoglalva, melynek meg is lett az eredménye: első kiállítását 1770-ben nyitotta meg és hatalmas sikert aratott. Olyannyira, hogy a tárlatnak 1776-tól a Palais Royal (királyi palota) adott otthont.
A kicsi Marie érdeklődött az orvos művészete iránt, ráadásul tehetségesnek is bizonyult – Madame Tussaud tehát már gyerekkorában elkezdte formálni a viaszt, és nemcsak az ötletet, de mesterségét is Curtiusnak köszönhette. Első saját viaszszobrát 17 évesen, 1778-ban készítette el Jean-Jacques Rousseau-ról.
A francia forradalomban szerepet vállalt és olyan történelmi személyiségekkel ismerkedhetett meg, mint Napóleon vagy Robespierre. A sűrű hatalomváltások okán azonban ő sem maradhatott ki a letartóztatottak köréből. Már a fejét is leborotválták guillotine általi halálhoz, azonban Curtius kapcsolatainak és támogatóinak köszönhetően mégis megmenekült. Ezek után halotti maszkok készítésével bízták meg – morbid, de e munkája során XVI. Lajos, Mária Antónia, Marat és Robespierre fejével is „találkozott”.
Tanítója végül 53 évesen, 1794-ben halt meg és teljes viaszgyűjteményét az akkor 33 éves tanítványára hagyta.
Marie 1795-ben ment feleségül François Tussaud-hoz – szó szerint ekkor lett belőle Madame Tussaud.
1802-ben költözött Londonba Paul Philidor meghívására, aki a bűvös lámpás (laterna magica – a mai diavetítő ősének mondható eszköz) és az ezzel előadott rövid performanszok egyik úttörője volt. Philidornak az volt a terve, hogy egy tető alá hozza a két attrakciót. S míg az ötlet alapvetően jónak bizonyult, Tussaud-nak nem igazán érte meg pénzügyileg, mivel bevételeinek felét kellett, hogy átadja „társának”.
Viaszbábúival ezért először végigturnézta Nagy-Britanniát és Írországot, majd 1835-ben létrehozta első állandó kiállítását Sherlock Holmes „lakhelyétől” nem messze, a Baker Streeten.
Madame Tussaud végül álmában hunyt el, 1850. április 16-án. A 250 éve született asszony öröksége azonban valószínűleg legalább további 250 évig szórakoztatja az emberiséget, hiszen a London egyik leglátogatottabb látványosságaként ismert Madame Tussaud panoptikuma annyira sikeres, hogy időközben világszerte „kirendeltségeket” nyitott.
