Az első világháború kitörése után nagyon hamar megalakult a Fehér Toll Rendje, amely arra buzdította a nőket, hogy ajándékozzanak fehér tollat azoknak a férfiaknak, akik nem katonai egyenruhában vannak.
A gyávaság jelképét azonban nemcsak közvetlenül, női kézből kaphatta meg valaki, hanem postai úton, levélben is. A minap lelt tollas boríték igencsak ritka, mivel a címzettek általában igyekeztek megsemmisíteni billogukat, így nemigen maradt fenn ilyen megszégyenítő iromány, különösen nem tollastul.
Az utókor legnagyobb örömére William Weller azonban megtartotta küldeményét. Talán azért nem égette vagy dobta el, mert okkal-joggal nem ment a frontra: az I. világháború idején 40-es éveiben járt, de egészsége nem engedte, hogy bevonuljon.
A csaknem évszázados levél Wolverhampton városának archívumából került elő. Küldője tudatta, hogy Weller kiérdemelte a lövészárkot mesterien megúszók legnemesebb érdemrendjének kitüntetését, és a levelet gúnyból így írta alá: Chicken Heart – azaz Nyúlszívű. Tükörfordításban viszont csirkeszívű – ezen “baromfiság” okán a toll.
