Eddig a kutatók úgy gondolták, hogy az egyes madarak énekrészei kódolva vannak az agyukban, és ha a pár egyik tagja rázendít, a másik folytatja a saját passzusaival.
Eric Fortune, az amerikai Johns Hopkins Egyetem biológusa és kollégái azonban felfedezték, hogy mindkét fél agyában kódolva van az egész dal, nemcsak saját részeik. Az ilyen gyorsan váltakozó dallamrészekből álló duettet szaknyelven antifonális éneknek hívják.
Fortune csapata több mint 1000 ökörszemdalt vett fel és elemzett, ezek közül voltak antifónák, valamint hímek és tojók szólói is. A hímek éneke változatosabb volt, de a duettek folyamán több hibát is elkövettek. Kimaradásuk esetén a tojó folytatta az éneket, majd a hím újra becsatlakozott. Fortune szerint a tojók így tesztelik a kiszemelt partnert.
Három párat be is fogtak, és altatásban vizsgálták agyukat, miközben lejátszották nekik saját és partnerük énekét, valamint duettjüket.
Az agy idegsejtjei a saját és a partner énekére is reagáltak, a messze legerősebb reakciót azonban a duett váltotta ki, a két madár tehát jól tudja, mit hoz létre együtt.
