Jelenleg magángyűjteményben őrzik – és az olasz Vinci városában álló Museo Ideale-ban vizsgálják – azt a rendkívül pontosan faragott és finoman kidolgozott 14 centiméter átmérőjű domborművet – tondót -, mely egy szakállas arcot ábrázol, kissé félre fordulva.
James Beck a Columbia Egyetem művészettörténésze 1999 óta kutatja a portré titkát. Michelangelo Buonarrotiról szóló monográfiájában azt állítja, a dombormű a Sixtus-kápolna freskóit alkotó híres művészt, Michelangelót ábrázolja öreg és szakállas korában.
Olasz művészettörténészek elfogadhatónak tartják Beck hipotézisét, mivel a tondón látható arc hasonlóságokat mutat a reneszánsz mester más ismert portréival.
Giuliano Bugiardini és Jacopino del Conte szerint a portrét akkor készíthette, amikor II. Gyula pápa sírján munkálkodott. A gigantikus sírművet a Szent Péter-bazilika kupolája alá helyezték volna. A síremlék elkészítésével 1505-ben bízták meg a művészt, akinek az akkori világ legnagyobb szobrát kellett volna kifaragnia.
Idő közben a pápa egy másik tervet akart megvalósítani, és végül a Sixtus-kápolnát bízta Michelangelora kárpótlásul 1508-ban. A síremlék munkálatai “rögös útra terelődtek”, a pápa 1513-ban elhunyt. A szobrász azonban így sem nem adta fel a sírszobor kivitelezését. Egészen 1545-ig dolgozott rajta.
A tondo eredetéről egyetlen írásos dokumentum létezik, egy 18. századi irat szerint a márvány önarcképet egy pisai családnak adományozta Michelangelo.
