Korábbi tanulmányok már részletesen vizsgálták, mi lenne a Földdel, ha egy úgynevezett “hosszú” gamma-kitörés érné, melyet egy közeli haldokló csillag bocsátana ki magából. A sugárzás valószínűleg roncsolná az ózonréteget, a Földre érkező tiszta ultraibolya sugárzás pedig tönkretenné a bolygó élővilágát.
A coloradói Washburn Egyetem asztrofizikusa megállapította, hogy a “rövid” – néhány másodperces – kitörések hatása sem elhanyagolható.
„Az időtartam kevésbé fontos, mint a sugárzás mennyisége” – állítja egy másik kutató, Brian Thomas, aki az Amerikai Földtani Társulat vasárnap tartott éves ülésén ismertette a legújabb gamma-kitörésekről szóló tanulmányát.
A rövid gamma-kitöréseket két neutroncsillag vagy neutroncsillag és egy fekete lyuk karambolozása okozhatja.
Szerencsére még csak galaxisunkról kívülről érkeztek gamma-kitörések, ha viszont egy ilyen “baleset” történne a Tejúton belül, annak a hatása katasztrofális lenne a földi életre nézve.
A világvége forgatókönyve szinte ugyanaz lenne a rövid gamma-kitörésnél, mint a hosszúnál: az ózonréteg lebomlana, a káros és nagy mennyiségű ultraibolya sugárzástól semmi sem védené meg bolygónk élővilágát. Felborulna az oxigén- és nitrogénatomok stabilitása, teljesen átalakulna a légkör.
Azt, hogy a Földet a múltban sújtotta-e százmillió éven belül hirtelen lecsapó nagy energiájú gamma-kitörés, nagyon nehéz megmondani. A kutatók még nem találtak gamma-kitöréses katasztrófát igazoló földtörténeti bizonyítékot.
A gamma-kitörések a legfényesebb jelenségek a világegyetemben az ősrobbanás óta.
Ezek látszólag véletlenszerű helyekről érkező gammafelvillanások, melyek 10-20 milliszekundumtól néhány percig tartanak, és gyakran követi őket utófénylés nagyobb hullámhosszokon, röntgen, ultraibolya, látható fény, infravörös és rádióhullám.
Gamma-kitöréseket naponta átlagosan egyszer észlelnek az űrben keringő műholdak. A megfigyelt gamma-kitörések többsége – „hosszú” – úgy tűnik, hogy nagy tömegű csillagok élete végén jön létre.
A gamma-kitörések kisebbik része – „rövid” kitörések – máshogyan jönnek létre, valószínűleg két, egymás körül keringő neutroncsillag, vagy neutroncsillag és fekete lyuk ütközéséből.
