Begytejet csak bizonyos madárfajok termelnek kicsinyeik számára. Egyikük ezek közül a galamb, amely a begyében képez váladékot, amellyel fiókáit néhány napos korukig eteti. Az emlősöktől eltérően a túróhoz hasonlóan sűrű begytej nem kötődik nemhez, mindkét szülő szervezetében termelődik.
Az ausztrál CSIRO Állattenyésztési Intézetben és a Deakin Egyetemen vizsgálták a tejtermelő és a tejet nem termelő galambok genetikai profilját. Arra jutottak, hogy a “szoptatós madarak” szervezetükben több antioxidánst termelnek, és immunrendszerük is erősebb, mint a begytejet nem előállító galamboké.
Megan Gillespie kutató szerint ha az antioxidánsok és az immunrendszert erősítő fehérjék a galambtejben jelen vannak, akkor az azt eredményezi, hogy a pár napig galambtejen élő tojásból kikelt fiókák sokkal védettebbek lesznek a betegségek ellen, mint a begytejet nélkülöző társaik.
A begytej egyébként 6-8 százalék vízből, 13-20 százalék fehérjéből, 7-13 százalék zsírból áll. Szénhidráttartama nincs, 1-2 százalékában ásványi anyagok és vitaminok vannak. A madarak teje hasonló funkciót tölt be, mint az emlősök teje.
