Ahhoz képest, hogy a Star Trek-franchise egyike lett a 20. század legmeghatározóbb pop-kult jelenségeinek, a ’60-as években még kevés jövőt jósoltak a Gene Roddenberry által megálmodott utópisztikusan optimista univerzumnak.
Roddenberry eredetileg két dologra alapozott, amikor 1964-ben hozzákezdett a sztori megalkotásához: saját írói tapasztalataira, valamint a kor világpolitikai helyzetére. Mivel volt már tapasztalata az akkoriban rendkívül népszerű western-műfajjal, a Star Treket is egy „űrben játszódó westernként” képzelte el, ahol ugyan érezhető a „hidegháborús” megosztottság, a történet középpontjában viszont egy multikulturális csapat áll, akik hajlandóak félretenni nézeteltéréseiket az emberiség jövőjének érdekében.
A korai Star Trek-univerzum két ellenpólusa a Bolygók Egyesült Föderációja és a Klingon Birodalom – vagyis a Föderáció (és az Enterprise legénysége) őrizné a békét, felfedezne és együttműködne, a klingonok viszont leigáznának és bekebeleznének. A legénység összetétele a korban példátlan volt: a kapitány és a hajóorvos (James T. Kirk és dr. Leonard McCoy) amerikai, az elsőtiszt (Spock) félig földönkívüli, a kormányos (Hikaru Sulu) japán, a főgépész (Montgomery Scott) pedig skót. A kommunikációs tiszt (Uhura hadnagy) szerepében Nichelle Nichols volt az első afroamerikai nő, aki főszerepet kapott a tévéképernyőn, az első részek után pedig a legénység tagja lett Pavel Chekov zászlós is – jelezvén, hogy az amerikai-szovjet együttműködés (és barátság) egyáltalán nem ördögtől való gondolat.
Az 1966. szeptember 8-án leadott epizód („Where No Man Has Gone Before”) számos változtatáson átesett, mielőtt képernyőre került volna – sőt, Roddenberry eredetileg nem is ezt a részt szánta sorozatindítónak, de az első leforgatott epizódot („The Cage”) az NBC annyira rossznak találta, hogy az egészet visszadobta. Az eredeti sztoriban nem Kirk volt a USS Enterprise kapitánya, hanem Christopher Pike, az elsőtisztet pedig Roddenberry későbbi felesége, Majel Barrett alakította – Barrett egyébként a mai napig megosztja a franchise rajongóit, kritikusai szerint ugyanis bődületesen rossz színésznő, aki csak Roddenberrynek köszönheti a karrierjét. A pilot kidobása után Barrett megkapta Chapel főnővér szerepét a sorozatban, az évek múlásával pedig számos karakternek kölcsönözte a hangját mind a képernyőn, mind a Star Trek-videójátékokban.
Az elbukott első rész ellenére az NBC fejesei úgy döntöttek, adnak a sztorinak egy második esélyt. Az eredeti szereplőgárdából csak a vulkáni Spockot tartották meg (őt is jelentősen átfazonírozva), 1966 szeptemberében pedig bemutatták a mára legendássá vált szereplőgárdát. A nézettségi adatok láttán azonban a csatorna hamar letett a Star Trekről, és a péntek késő esti „halálsávba” száműzte a sorozatot. Az NBC a második évad végére döntött úgy, hogy elég volt az Enterprise-ból, a sorozat azonban addigra szert tett egy kicsi, de annál kitartóbb nézőközönségre, akik „kierőszakolták” a folytatást. A számok azonban még ezután sem javultak, így három évaddal (79 epizód epizóddal) a hátuk mögött a csatorna leállította a gyártást. A nézők hozzáállása az ismételt sugárzások, valamint a holdra szállás után változott csak meg, a sorozat pedig a ’70-es évekre már kultikusnak számított.
Magyarországon a rendszerváltás előtt sem a sorozatokat, sem pedig a filmeket nem vetítették. A ’80-as években ugyan kiadták VHS kazettán az első öt filmet, de a műholdas adásokat figyelemmel követő rajongóknak egészen 1997-ig várniuk kellett, hogy egy magyar csatorna (TV3) műsorra tűzze a Star Treket.
Az eredeti sorozat még viszonylag kevés nézőt vonzott, 2000-ben azonban a Viasat3 elkezdte leadni az negyedik sorozatot, a Star Trek: Voyagert, a rajongók pedig sokasodni kezdtek. Ezután került műsorra a Star Trek: Deep Space Nine, az Új Nemzedék, az Enterprise, valamint az összes mozifilm – egyedül az 1973-as rajzfilmsorozatot nem adta le még Magyarországon tévécsatorna.
A rajongók számára 2009 májusa volt a vízválasztó, amikor a mozik bemutatták a franchise „újraélesztésének” szánt új Star Trek-filmet. Innentől kezdve már itthon sem „ciki” trekkernek lenni, bár tény, hogy a magyar popkultúrának még közel sem releváns része a franchise.
