Az Egészségügyi Világszervezet – WHO – adatai szerint a tbc mintegy 1,7 millió ember halálát idézi elő évente, minden harmadik ember fertőzött világszerte.
A tbc-t egy baktérium, a Mycobacterium tuberculosis okozza, az egyetlen ellene használatos vakcina, a BCG védőoltás nem elegendően hatékony.
William Jacobs kutatásvezető, a New York-i Albert Einstein orvosegyetem munkatársa és csoportja azt vizsgálta, hogy a tbc baktériuma miként kerüli meg az emberi immunrendszert.
Az állatkísérletekben a Mycobacterium smegmatis fajjal dolgoztak, amely ártalmatlan az emberre, viszont nagy dózisban halálos az egerekre. Létrehozták az M. smegmatis egy olyan változatát, amelyből hiányzik az ESX-3 jelű gén, amely lehetővé teszi a baktériumnak, hogy betörjön a befogadó szervezet immunrendszerébe.
Amint várható volt, a genetikailag módosított baktérium nem fertőzte meg az egereket, amelyekbe befecskendezték nagyobb dózisban.
A szóban forgó gén nélkül a baktérium nem volt képes átjutni az állatok immunrendszerén, amely ugyanazokkal a T-sejtekkel lépett fel ellene, amelyeket egy sikeres tbc-vakcinának is aktiválni kellene. Amikor azonban az ESX-3 gént az M. tuberculosis genetikai állományából távolították el, maga a baktérium is elpusztult, így nem használhatták tovább vakcinakutatási célra.
A következő lépésben Jacobs és munkatársai a két baktérium hibridjét állították elő úgy, hogy az M. tuberculosis baktériumból kivett ASX-3 géneket az M. smegmatis baktérium génállományába illesztették be.
Az egerek a hibrid baktérium ellen is sikeresen védekeztek, majd amikor nyolc héttel később a számukra is halálos tuberkulózis baktérium nagy dózisával fertőzték meg őket, a “vakcinált” állatok jelentős védettséget mutattak vele szemben.
