A torinói egyetem régészei feltárták a Királynő sírdombjának elnevezett halmot, amelyben három egymáshoz közeli, még lezárt sírkamrát találtak.
A sírok bejárata egy téglalap alakú udvarról nyílik. Ennek keleti, északi és déli oldalát a sírok bejárata övezi, nyugaton tizenkét lépcsőfok vezet fel rá. A hatszor négy méteres tér a kutatók szerint nem más, mint egy kisebb agora. A halottak városának közepén az élők döntéshozó helye állt.
A lépcsőkön az etruszk város vezetői foglaltak helyet – legelőkelőbb halottaik sírjainak közvetlen közelében. A hatalmas kőtömbökkel lezárt sírkamrákban etruszk királycsaládok tagjai nyugodtak. Az agorát a régészek a Krisztus előtti 2700-ra datálják.
A hely jelentőségét bizonyítja, hogy a Királynő-halom tetején egy majdnem két méter magas szfinx-szobor emelkedett. Fennmaradt a két lába, egyik szárnya és testének apró részei.
Az agora terét fából készült mennyezet borította és a közelben egy bigának, egy kétkerekű lovaskocsinak néhány fadarabját is megtalálták.
Az agora falainak díszítése is precedens nélkülinek számít az eddig Itáliában feltárt etruszk nekropoliszokban: a sajtónak nyilatkozó régészek szerint az agora falait Ciprusból, Egyiptomból vagy szír-palesztin területről érkezett művészek festették a Krisztus előtti 7. században.
Az etruszkok ezidáig ismeretlen eredetű ókori nép Közép-Itáliában, akik a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozták létre.
Saját elnevezésük Mek volt, de egyes kutatók szerint rasz(e)na, ami inkább országrészt, tartományt jelenthetett. Latin nevükből ered a mai Toszkána régió neve. Származásukról már az ókor óta számos elmélet született.
Gyanítják, hogy eredetük az egyiptomi turusa népre vezethető vissza.
