1945. augusztus 6., reggel 8 óra 16 perc után az emberiség történelme egy új korszakba lépett, ezt követően már semmi sem volt ugyanolyan, mint annak előtte. Az atombomba használatával az Egyesült Államok átlépett egy olyan technikai, tudományos, erkölcsi határt, amelyet korábban még senki.
Igaz, nukleáris fegyvereket azóta sem használtak katonai konfliktusokban (ha nem számítjuk augusztus 9-ét, amikor Nagaszaki fölött felrobbantották a “Fat Man”-t) – nem véletlen, hogy augusztus 6. a nukleáris fegyverek elleni küzdelem világnapja is.
Annak tudatában cselekedett így az USA, hogy felmérte a következményeket, és vállalta egy esetleges nukleáris háború kirobbanását, ha nem is azonnali hatállyal. A történészek máig vitatkoznak azon, hogy Japán kapitulációja a több százezer (pontosan 242 ezer) halálos áldozatot követelő hiroshimai és nagaszaki bombatámadás nélkül is eljött volna-e.
„Akik életben maradtak, azok is a pokolba kerültek, és a halottakat irigyelték” – mondta Tadatosi Akiba, japán állampolgár Hiroshimára visszaemlékezve.
Egy eredeti felvétel és híradóbeszámoló:
Japán nem fogadta el a potsdami értekezleten megfogalmazott ultimátumot, nem hagyott fel kínai hódító politikájával, ráadásul Pearl Harborban hatalmas csapást mért az amerikai haderőre 1941. december 7-én – az Egyesült Államok ezután lépett be a II. világháborúba.
Az atombombát azonban nemcsak Japán politikája miatt vetette be az USA Truman elnök parancsára, hanem a Szovjetuniónak is üzent mindezzel. (Habár az oroszok az első atombombát 1949. augusztus 29-én, Szemipalatyinszkben robbantották fel. A kísérleti telep létrehozását 1947. augusztus 21-én határozta el a Szovjet Minisztertanács. A “Poligon”-t 1948-ban építették ki, az első atombomba felrobbantására. Itt 40 év alatt 456 légköri és földalatti robbantást végeztek. Az első földalatti robbantásra 1961. október 11-én került sor. Az utolsó robbantás 1989. október 19-én történt.)
Az atombomba kialakításában (a Manhattan-tervben) magyar tudósok is részt vettek, akik a munka vége felé közeledve közös nyilatkozatot tettek, melyben határozottan ellenezték az atombomba bevetését a lakosság ellen.
Szilárd Leó, aki Einsteint rávette arra, hogy Rooseveltnek levelet írjon arról, bizony ki lehet alakítani egy ilyen fegyvert, 1945 májusában ezt mondta:
„Ne használják az atomfegyvert emberek ellen. Ha okvetlenül szükséges, „mutassák meg” a japánoknak: robbantsák fel 10 kilométer magasan éjszaka Tokió fölött, hogy mindenki láthassa a szörnyű erejét, de senkinek a haja szála se görbüljön meg!”
Egy dokumentumfilm az Enola Gay legénységéről és a bombatámadásról itt tekinthető meg.
Teller Ede (a hidrogénbomba feltalálója) szerint „Azt, hogy Hirosimára le kellett-e dobni az atombombát, én nem tudom. Én azt hiszem, hogy ez hiba volt. De hogy Nagaszakira ledobni hiba volt, abban egészen biztos vagyok!”
Teller később azt is mondta, ha nem lett volna atombomba, a háború elhúzódik, és még több ember hal meg. Ezt sokan cáfolják, az viszont elgondolkodtató, hogy a támadás után sem kapitulált Japán, csak a második, Nagaszakit ért akció után „dobta be a törülközőt” a szigetország.
Miután ledobták a bombát, hatalmas fényrobbanás következett, egy villanó fénynyaláb, amit még ott is lehetett látni, ahol az azt követő tűztenger nem okozott kárt. Az elképesztő légnyomás miatt négy kilométeres sugarú körben minden elpusztult, a földdel lett egyenlő. Később a visszafelé érkező vihar további pusztításokat végzett.
Egy rekonstruált film túlélőkkel:
A szerkezetet, amelyet Little boynak kereszteltek, az Enola Gay nevű B29-es bombázó dobta le (a gépet a pilóta édesanyjáról nevezték el), amelyet hónapokig alakítottak további „társaival”, hogy elbírjon egy ekkora méretű bombát. A legénység nem, csak a pilóták tudták, mire készülnek azon a napon.
A Newsweek című lapban Paul Tibbets ezredes így emlékezett a történelmi eseményre: „Vakító fény töltötte be a pilótafülkét. Visszafordultunk, hogy megszemléljük Hirosimát. A várost egy ronda felhő takarta el, kavarogva, gomba alakját öltve. Egy pillanatig senki sem jutott szóhoz. “Odanézz!” – kiáltott fel a másodpilóta, Robert Lewis, aki azt mondta, érezte a maghasadás ízét: olyan volt, mint az ólomé. Majd elfordult, és jegyzetelni kezdett naplójába: Uramisten! Mit tettünk?”
Felmerülhet a kérdés, vajon miért éppen erre a városra dobták le Little boyt. Nos, az amerikaiak úgy gondolták, egyedül ezen a településen nincs amerikai hadifogoly.
Átmérője: 0,71 méter
Hossza: 3,05 méter 600 méterre egy kórháztól robbant fel.
Az áldozatok száma: 120 ezer (egy héten belül), később 240 ezer Nagaszaki Fat Manjével együtt.
