Martin Jutzi és Erik Asphaug csillagászok szerint – akik a Nature folyóiratban jelentették meg tanulmányukat – az ütközést a Hold túlsó oldalán magasodó titokzatos hegyek bizonyítják.
Évtizedek óta kutatják, vajon miért egyenetlen égi kísérőnk felszíne. Azaz míg a Földhöz közeli oldal viszonylag sík és alig találhatóak rajta kráterek, addig a túloldal erősen kráterezett, és néhol a hegységek is magasabbra nyúlnak, mint 3 km.
Számos elmélet született, hogy megmagyarázza a Hold kétarcúságát. Az egyik feltételezés szerint az árapály erői alakíthatták így a Hold felszínét évmilliókkal ezelőtt.
Egy újabb elképzelés a kozmikus ütközésekben látja a megoldást. Négymillárd esztendővel ezelőtt a Föld összeütközött egy akkora bolygóval, mint amekkora a Mars, az egyesült bolygók körül keletkező törmelék végül lassan a mi Holdunkká állt össze.
De ez a folyamat se ment végbe “bonyodalom” nélkül, ugyanis eredetileg nem egy, hanem két nagyobb hold képződhetett a maradék anyagból.
A kisebb hold egy ideig a stabil úgynevezett Lagrange-ponton mozoghatott tízmillió évig, majd ebből kibillenve kozmikus értelemben lassan 2,4 km másodpercenkénti sebességgel a nagyobb holdba csapódott.
Az elméletet a NASA Hold-missziója támaszthatja alá jövőre, továbbá remélik, az elkövetkező évek emberes küldetései választ adhatnak arra a kérdésre, miért annyira eltérő Holdunk két oldala.
