A rómaiak által lerombolt Szíchem a mai Náblusztól keletre terült el. A vidék már a Kr.e. 19. században benépesült. Az Ószövetség mint a kánaániták városát említi, az asszír hódítás után a szamaritánusok népesítették be.
Náblusz elődjét Vespasianus római császár alapította Kr.u. 72-ben Flavia Neapolis néven. A 7. században a hódító arabok nevezték el Náblusznak.
Szíchem városa fontos regionális központ volt több mint 3500 éven keresztül, a települést masszív kőtömbökből emelt városfalak védték. Szíchem uralkodójáról, az egyiptomi uralom ellen fellázadt Labaja királyról említést tesz egy a Kr.e. 14. századból származó ékírásos tábla, amely az úgynevezett Amarna-levelek között került elő.
A város szerepel több helyen az Ószövetségben is, így Mózes I. könyvében, amely említést tesz arról, hogy Ábrahám “átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig“, amelyet akkor még a kánaániak lakták. Az “Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: Ezt a földet a te utódodnak adom neki”.
Szíchem fejedelmének, Hémornak a fia rabolta el Ábrahám unokájának, Jákobnak a leányát, Dinát, és erőszakot követett el ellene. A herceg feleségül akarta venni Dinát, ezért Szichem fejedelme megegyezett Jákobbal, de Dina testvérei, Lévi és Simeon bosszút álltak Szichem lakóin.
Tettük Jákob rosszallásával találkozott. Jákob fiának, Józsefnek a csontjait, amelyeket Izrael fiai elhoztak Egyiptomból, Szíchemben temették el, “éspedig azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Hémor fiaitól száz fiatal juhon”.
Szíchem feltárását 1913-ban kezdték el német régészek, de a munkálatok félbeszakadtak az első világháború miatt. Britek is végeztek ásatásokat az 1930-as években, majd amerikaiak az 1950-60-as években. A legújabb feltárások tavaly kezdődtek a palesztin idegenforgalmi minisztérium, a holland kormány és az UNESCO összefogásával.
A Kr. e. 14. század közepén rövid ideig fővárosként szolgáló óegyiptomi Ahet-Aton – ma El-Amarna – romjai közül kerültek elő.
1887-ben egy egyiptomi parasztasszony találta meg Amarna romvárosának téglái közt ásva a több száz kiégetett agyagtáblát.
Mint kiderült, a 379 darab főként akkád nyelven ékírással írott agyagtáblán Ehnaton fáraó korának államigazgatási feljegyzései kerültek elő, más országok uralkodóinak a fáraóhoz írt leveleivel, illetve az egyiptomi uralkodók válaszleveleinek másolataival együtt.
