Ha egyensúly uralkodik a víz alatt, akkor minden élőlény hozzájut a létfontosságú szénhez – közvetlenül vagy más élőlények elfogyasztása révén. Az elmúlt évtizedekben azonban az egyre melegebb vizekben rohamosan elszaporodtak a medúzák, így a többi tengerlakónak egyre kevesebb szén jut – közölték a Virginiai Tengertudományi Intézet kutatói az amerikai tudományos akadémia folyóiratában.
A medúzáknak ugyanis kevés természetes ellensége akad. A létfontosságú elem ezért a medúzáktól nem kerül vissza a tengeri körforgásba, hanem oldhatatlan, szervetlen anyagként kiválasztódik a tengerbe. Ennek ötven-száz százalékát végül baktériumok kebelezik be: nagy részét szén-dioxiddá változtatják, és csupán elenyésző rész kerül vissza baktérium-biomasszaként a táplálékláncba.
A kutatók a virginiai York folyó torkolatánál vizsgáltak két medúzafajt, a bordás medúzát és a tengeri csalánt. Májustól augusztusig tömeges szaporodás figyelhető meg mindkét fajnál, és mindkettő egyaránt jól érzi magát sok, illetve kevés tápanyagot tartalmazó vízben, tehát nemigen akad olyan környezet, ahol ne tudná megvetni a lábát. Másképp fogalmazva jelentős invazív képességgel rendelkeznek, gyors szaporodásuk pedig nem csupán egy területre jelent veszélyt, hanem globális jelentőséggel bír.
Ha a problémát nem sikerül orvosolni, az óceánok ökoszisztémája kerülhet veszélybe, mert előbb-utóbb megváltozik a mikrobiális élet összetétele, az élőlények anyagcseréje és a tápláléklánc egésze. Ez pedig nem csupán környezeti, hanem társadalmi és gazdasági károkat is okozhat.
