John Milnor, a New York-i Stone Brook Egyetem professzora a topográfia, mértan és algebra területén tett úttörő jellegű felfedezéseivel érdemelte ki a rangos elismerést.
Az Abel-díjat Niels Henrik Abel (1802-1829) norvég matematikus emlékére alapították. Kivételes tehetségű és gondolkodású matematikus volt, kimagasló eredményeket ért el a sorok, az algebrai egyenletek, valamint az elliptikus és hiperbolikus függvények elmélete terén.
Az algebrai egyenletek vizsgálata közben lerakta a csoportelmélet alapjait, a kommutatív csoportokat róla nevezték el Abel-csoportoknak. 1824-ben Abel – Paolo Ruffini itáliai matematikaprofesszor hasonló tárgyú munkáját nem ismerve – bebizonyította, hogy az általános ötödfokú egyenlet csupán a négy alapművelettel és gyökvonással nem oldható meg.
Bár Abel nevét több matematikai fogalom és tétel viseli, a szakmai elismerést nem érhette meg. Fiatalon, 27 éves korában meghalt. Halála után két nappal érkezett meg az elismerést jelentő értesítés, amelyben tanárnak hívták a Berlini Egyetemre.
A nevét viselő hatmillió norvég koronával – az idén 204,7 millió forinttal – járó kitüntetést 2003-ban ítélték oda először. Azért tartják a matematikai Nobel-díjnak, mert Alfred Nobel, a Nobel-díj alapítója a matematikát nem tekintette tudománynak, így matematikai Nobel-díj sohasem létezett.
