Az El Nino óceáni-légköri éghajlati jelenség a Csendes-óceán trópusi területein, amely a tengerfelszíni hőmérséklet periodikus változásának meleg fázisa. Hatására aszályos, száraz időszak lép fel Afrikában, a Karib-tengeren óriási esőzéseket okoz.
Az El Ninóval ellentétben a La Nina a Csendes-óceán trópusi területeinek középső és keleti részén előforduló, a normálisnál hidegebb tengerfelszínt jelenti.
A meteorológusok hónapokkal előre képesek megállapítani az El Nino-jelenség várható intenzitását, de a távolabbi jövőre vonatkozóan képtelenek megjósolni a változását. Ehhez kevés támaszt nyújtanak az óceáni hőmérséklet mérései, hiszen mindössze 150 éves múltra tekintenek vissza.
A kérdést a matuzsálemi korú fenyőfák segítenek megválaszolni, hiszen az intenzív El Nino-jelenség szokatlanul csapadékos és enyhe teleket eredményez, így ilyenkor a fák évgyűrűi is szélesebbek. A La Nina ellenkezőleg, szárazabb és hidegebb időjárást hoz, emiatt az évgyűrűk is keskenyebbek.
A tudóscsoport Jinbao Li, a Hawaii Egyetem kutatójával az élen az Egyesült Államok dél-nyugati részén a répafenyők nemzetségéhez tartozó három fenyőfaj évgyűrűit vizsgálta. Ezek a fák a világ legidősebb élőlényei közé tartoznak, akár több ezer évig is elélnek.
Az évgyűrűk tanúsága szerint az El Nino-jelenség intenzitása nagyfokú változékonyságot mutatott. Voltak évtizedek, amikor igen nagy aktivitás jellemezte az óceáni-légköri éghajlati jelenséget, és olyanok is, amikor alig-alig “adott hírt magáról”. A leggyengébb a XI. században, a legintenzívebb pedig a XVIII. században volt a jelenség.
A fák évgyűrűiben kódolt információ egybeesik a tavak fenéküledékéből vett minták adataival, amelyek szerint a csendes-óceáni térségben rendszeresen váltakoztak a melegebb és hűvösebb periódusok, amelyek 50-90 évig tartottak.
AJÁNLOTT LINKEK:
Tudj meg még többet a két óceáni éghajlati jelenségről! (National Geographic)
