Az Észak-Karolinában működő Wake Forest Orvosi Egyetemen bélyegnyi szövetdarabot vettek a páciensektől, ezeket növekedési faktorokkal előállított oldatba tették, hogy sokszorozódásra késztessék a sejteket. Az így kapott sejteket lebomló vázra vitték fel, amely megadja a szövetnek a megfelelő szerkezetet. Majd inkubátorba került a készülő szerv, ahol megfelelő hőmérsékleten a sejtek szaporodásával elnyerte végső formáját.
Az így növesztett húgycsöveket öt, 10 és 14 év közötti fiúnak ültették be, akiknek saját szerve károsodott. Beültetés után a sejtlapokból új szövet alakult ki. Körülbelül négy hét múlva eltávolíthatták a katétert, a fiúk képesek voltak az új húgycsövön keresztül vizelni. Az elvégzett biopsziák és tesztek azt mutatják, hogy a szövetmérnökséggel megalkotott húgycsövekben mindkét típusú sejtből normális réteg jött létre három hónap alatt. A kutatócsoport nagyjából hat éven át követte nyomon a fiúk egészségét.
Chris Mason, a londoni University College szakértője szerint a teljes egészében laboratóriumban növesztett húgycsövek a sejtalapú terápiák terjedését jelzik. Amikor egy szerv vagy szövet javíthatatlanul károsodik, vagy traumás sérülés teszi tönkre, akkor már nincs annyi gyógyszer vagy mechanikai eszköz, amely visszaállítaná normális működését. Ilyenkor kínálhat megoldást a sejtalapú terápia.
A húgycső sérülés, betegség vagy születési hiba miatt működhet rendellenesen. A húgycső kisebb szakaszon előforduló hibái kijavíthatók, nagyobb szakaszon azonban helyreállító szövetdarab beültetésére van szükség, melyhez a sejteket általában a páciens bőréből vagy szájnyálkahártyájából veszik. Ezek az átültetések azonban az esetek felénél sikertelenek, fertőzések jelentkeznek, fájdalom, vérzés és vizelési zavarok keletkeznek.
