A világ legnagyobb macskaféléjének túlélési esélyei nem túl rózsásak. A szibériai tigris egykor Kína északi részén, a Koreai-félszigeten valamint Kelet-Oroszország legdélebbi területein fordult elő. A 20. század elején csaknem kipusztult a terjeszkedő emberi települések, élőhelyének megfogyatkozása és az orvvadászat miatt. Korábbi előfordulási területe tizedére zsugorodott.
Az 1940-es évekre mindössze húsz-harminc egyed maradt a vadonban. A mostani kutatás kimutatta, hogy a populáció ekkori leszűkülése – úgynevezett bottleneck effektus – gyérítette meg a szibériai tigris génállományát.
A genetikailag sokféle állatpopulációknak sokkal nagyobb a túlélési esélyük. Nagyobb a valószínűsége, hogy különféle betegségekkel szemben ellenálló egyedeket tartalmaznak, és kisebb valószínűséggel esnek áldozatul ritka genetikai rendellenességeknek.
A kutatók tizenöt vadon élő szibériai tigristől vettek DNS mintát Oroszország keleti részén. A vérmintákat bizonyos markerekre vizsgálták meg. A markerek a DNS kód azon pontjai, amelyek kimutatják, ha egy állatnak genetikailag igen eltérő szülei voltak.
Az eredmények arról árulkodtak, hogy az állomány közelmúltbeli leszűkülése nyomot hagyott a faj génállományán. A továbbadott gének sokfélesége drámai mértékben csökkent.
