Teller Ede kíméletlenül legyűrte ellenfeleit, ellenezte a nukleáris kísérletek betiltását és elbagatellizálta ezek egészségkárosító hatásait, a vitákban visszaélt a birtokában lévő titkos információkkal, és félrevezette az amerikai kormányt az űrvédelmi program megvalósíthatóságával kapcsolatban, az amerikai hidrogénbomba atyját mégsem lehet egyértelműen negatív karakterként jellemezni – jelentette ki Hargittai István akadémikus a hétvégén a New Brunswick-i Magyar Örökség Központjában tartott előadásán.
Hargittai az Edward Teller: A Villain or a Hero? (Teller Ede, intrikus vagy hős?) című amerikai előadássorozatának első állomásán rámutatott, hogy a magyar származású fizikus összetett személyiség volt, aki jelentősen hozzájárult a tudományos oktatás felfuttatásához az Egyesült Államokban, a “csillagháborús” program kezdeményezésével hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához. Szilárd Leó szerint Teller nélkül az Egyesült Államok alulmaradt volna a Szovjetunióval szemben, Vitalij Ginzburg, a szovjet hidrogénbomba egyik megalkotója pedig úgy vélekedett: “az emberiség szerencséje, hogy nem Hitlernek, vagy Sztálinnak lett előbb hidrogénbombája”.
Az akadémikus, akinek Judging Edward Teller (Teller Ede megítéltetése) című könyvét 2010-ben adta ki a New York-i Prometheus Books kiadó, rámutatott, hogy Teller rendkívül megosztó személyiség volt, aki az amerikai kongresszus atomenergetikai bizottságában a Szovjetuniónak való kémkedéssel vádolt Robert Oppenheimer ellen tett vallomásával kirekesztette magát a tudóstársdalomból. Mint mondta, kollégáinak elfordulása jelentette számára a harmadik, legfájdalmasabb száműzetést. (Teller 1926-ban a weimari Németországba, 1935-ben pedig az Egyesült Államokba költözött, ahol kivételes képességeinek elismeréseképpen már 27 évesen a George Washington Egyetem professzora lett.)
Teller Edét zsidó származása miatt Magyarországon számos sérelem érte, mégis szenvedélyes hazafi volt, akinek hazaszeretete nacionalizmusba hajlott, aki szívesen és jól beszélte anyanyelvét, és aki – mint azt az előadás több hallgatója is megerősítette – előszeretettel használta a “magyar testvéreim” és a “véreim” kifejezést. Meggyőződéses antikommunistává a szintén magyar származású, de általa személyesen nem ismert Arthur Koestler Sötétség délben című regényének elolvasása után vált – mondta az előadó.
Hargittai István Széchenyi-díjas kémikus, tudománytörténész, az MTA rendes tagja, egyetemi tanár, a norvég akadémia külföldi, valamint a londoni székhelyű Academia Europaea rendes tagja. A 20. századi tudósportré-könyveinek sorozatában szentelt már egy kötetet az amerikai szellemtörténetben és a katonai-műszaki tudományban meghatározó szerepet játszott öt magyar “marslakónak”, Kármán Tódornak, Wigner Jenőnek, Szilárd Leónak, Neumann Jánosnak és Teller Edének, ám utóbbi ellentmondásos egyénisége egy önálló életrajzi műre is ihlette. Új könyvével kapcsolatban a következő hónapokban több előadást tart az Egyesült Államokban, egyebek között Teller korábbi munkahelyén, a washingtoni George Washington Egyetemen is.
