Az Edinburghi Egyetem munkatársai mintegy ezer egypetéjű és kétpetéjű ikerpár közösségi viselkedését hasonlították össze.
“Az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vizsgálata lehetővé teszi annak megállapítását, hogy mekkora szerepe van a genetikai tényezőknek” – magyarázta Gary Lewis kutatásvezető.
Az egypetéjű ikreknek megegyező a genetikai állománya, valamennyi génjük azonos, míg a kétpetéjű ikrek csak annyira hasonlítanak egymáshoz, mint két testvér, náluk csak a gének 50 százaléka közös.
Ikertanulmányukban háromféle, a közösségi léthez köthető területet vizsgáltak a kutatók: a közösségi érzést, a feladat iránti elkötelezettséget és a mások jóléte iránt érzett törődést.
Arra kérték például a résztvevőket, hogy pontozzák 1 és 10 között, mennyire lennének hajlandóak többet fizetni azért, hogy mindenki, így a szegények is egészségügyi ellátást kapjanak.
A legnagyobb pontszámot ezekben a kérdőívekben az egypetéjű női ikrek érték el, a kétpetéjű ikreknél alacsonyabb és egymástól eltérő pontszám adódott. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a környezeti tényezők – szülői nevelés, iskolázás – mellett örökletes tényező is szerepet játszik a közösségi viselkedésben. A különbség a férfiaknál kevésbé kifejezett volt.
Steven Pinker, a Harvard Egyetem evolúciós pszichológusa a tanulmány eredményét értelmezve hangsúlyozta, hogy az örökletesség a teljes genomra vonatkozik, nem egyetlen génre.
“Mindaz alapján, amit tudunk, ugyanez lehet érvényes a szeretetreméltóságra, önzetlenségre is, még akkor is, ha az derülne ki, hogy örökletes” – tette hozzá a kutató.
