Évek óta vita tárgyát képezi a csillagászok körében, hogy a Szaturnusz Enceladus nevű holdjának jege alatt van-e óceán. Az új kutatások egy víz alatti világ létét bizonyítják, nem is akármilyenét, hanem egy szénsavas világét, mely barátságos környezet lehet a Földön kívüli mikrobák számára.
A geofizikusok 2005-ig azt hitték, az Enceladus egy halott hold, olyan, mint egy nagydarab jéggolyó, amely teljesen érdektelen a kutatók számára.
2005-ben a Cassini szonda az égitesten buzgó vízgőzkitöréseket észlelt. Kiderült, az Enceladus felszíne repedezett, jeges kérge alól pedig folyékony víz áramlik a felszínre. Ez csak akkor következhetne be, ha a jég alatt egy hatalmas, sós vagy ammóniával teli óceán rejtőzik. A Cassini az Enceladus felszínén szén, hidrogén, oxigén és nitrogén jelenlétét mutatta ki, amely kedvez egy sós óceán létrejöttének. 2009-ben azonban a Cassini-adatainak elemzése kimutatta, hogy a vízből hiányzik a só, amely olvadt állapotban tartaná a felszínre törő jeget.
A legújabb termikus megfigyelések még ennél is jobban meglepték a tudósokat: a repedésekből feláramló víz körülbelül 48 Celsius-fokos. Egy új modell alapján ez csak akkor lehetséges, ha a víz buborékok formájában gázok – gyaníthatóan szén-dioxid – segítségével, “mélytengeri űdítő” formájában áramlik a felszínre 300 méter vastag jég alól.
Larry Esposito a Colorado Egyetem tudósa szerint árapály-jelenség fűtheti belülről az égitestet és óceánját aktív vulkanikus tevékenységet okozva: így lehetséges, hogy a mélyben forró tudott maradni az óceán.
A szénsavas holdelmélet még csak feltételezés, senki sem tudja biztosan, mi rejtőzhet a jég alatt. Az asztrobiológusok számára az új eredmények optimizmusra adnak okot: ha az Enceladus mélye szénsavas és meleg, akár élet is kialakulhatott rajta.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben az Enceladusról angolul (PhysOrg)
