A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda felvételein háromdimenziós felvételein egy 900 méteres hegycsúcs, valamint vulkanikus eredetű anyagfolyam látható, egy körülbelül másfél kilométer mély kráterrel. Az újonnan felfedezett Vulkánt Sotra Faculának hívják.
Hosszú ideje vitáznak a tudósok arról, hogy a Naprendszer peremén lévő, jégben gazdag holdakon működhetnek-e vulkánok. Egy korábbi jégvulkánészlelés a Titanon tévesnek bizonyult. Az ilyen vulkán láva helyett jeget köpköd a felszínre.
A NASA kutatója Jeffrey Moore úgy véli, a Titanon keveredve fordulhat elő a jég és a kőzet, nem elkülönített rétegekben. A hold szerinte egykor egy hatalmas űrbéli “jégkocka” lehetett, mely felmelegedett az idő folyamán, s metánt gerjesztett a légkörben.
Így keletkezhettek a Titan felszínének légköri folyamatai. “Ha a jövőben a metán elszivárogna, akkor kikékülne a Titan narancsszínű égboltja a nitrogéntől, és szénhidrogén homokdűnék borítanák be az egész holdat.” – nyilatkozott “optimistán” a bolygókutató Jeffrey Moore.
A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Naprendszer második legnagyobb holdja a Ganümédész után, 1655. március 25-én Christian Huygens holland csillagász fedezte fel.
A Titan az egyetlen, sűrű légkörrel rendelkező hold a Naprendszerben. Egészen a közelmúltig ez a légkör akadályozta meg a Titán felszínének optikai vizsgálatát, de az amerikai-európai Cassini-Huygens küldetés folyamatosan közöl adatokat a holdról.
Tudományos kutatás azért kiemelten fontos, mert a belsejében fagyott állapotban megmaradhattak azok a kémiai anyagok, amelyek a Földön az élet kialakulásában szerepet játszottak. Légkörében szerves anyagok is találhatók.
AJÁNLOTT LINKEK:
Cikk angolul a Titan vulkanizmusáról (New Scientist)
