A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem genetikusai olyan géneket azonosítottak, amelyek mutálódott változatainak megjelenésekor a hasnyálmirigy neuroendokrin daganatának viszonylag veszélytelenebb formája fejlődik ki.
Azok a páciensek, akiknél ez a génváltozat volt jelen, átlagosan kétszer hosszabb ideig éltek a betegség diagnózisa után, mint azok, akik daganatában a gén másik változatát találták meg.
Mint Nickolas Papadopoulos kutatásvezető elmondta, a rák új, molekuláris megközelítése segítségével meghatározható, hogy az egyes páciensek milyen kezelést igényelnek.
Papadopoulos csoportja 68, a hasnyálmirigy neuroendokrin daganatával diagnosztizált ember tumorjából vett minták teljes DNS-szekventálását – sorrendjének meghatározását – végezte el.
Megállapították, hogy azoknak a pácienseknek a túlélése, akiknél három génnek – a MEN-1, a DAXX és az ATRX jelűnek – bizonyos mutációja fordult elő, legalább tíz éve volt a diagnózis után. A gének másik változatát hordozó páciensek 60 százaléka viszont öt év elteltével már nem élt.
A kutatók mindezek alapján úgy vélik, hasznosabb lenne a rákokat a bennük kimutatható gének típusa alapján csoportosítani, mint pusztán a szervek vagy sejtek alapján, ahol megjelentek.
A hasnyálmirigy tumorja az egyik leghalálosabb ráktípus, a diagnózistól számított öt éven belül az érintettek 95 százaléka belehal.
A daganatok azonban nemcsak felbukkanási helyük szerint különböztethetők meg, hanem igen változékonyak lehetnek genetikai hátterük alapján is.
Az Amerikai Ráktársaság adatai szerint az Egyesült Államokban évente 37 ezer embert diagnosztizálnak hasnyálmirigyrákkal, és évente 34 ezren halnak meg miatta. Ezek többsége azonban úgynevezett adenokarcinóma.
Az esetek 5 százalékát kitevő neuroendokrin daganatok kezelése könnyebb és ez a ráktípus kevésbé agresszív: tíz év elteltével a páciensek 40 százaléka még életben van.
