A vizsgált lelet – a Mrs. T.-nek hívott Darwinopterus pterosaurus – szárnyfesztávolsága akár egy méter is lehetett. Az őshüllő halálát törött szárnya okozta, s egy tó iszapos fenekén végezte.
A dinoszaurusz maradványai között, az állat lábainál egy egykori tojáskezdemény is felfedezhető. A Leicesteri Egyetem kutatója, David Unwin a tojáskezdemény elemzése után arra következtetett, a dinoszaurusz nem véletlenül kerülhetett a tómeder mélyére ilyen állapotban.
Az anya pterosaurus valószínűleg a tó parti üledékbe kívánta temetni utódját, amikor a szárnya törését okozó baleset történt vele, s a vízbe merülhetett.
A pterosaurusoknál – repülő dinoszauruszoknál – egy új elmélet szerint a nedves föld segítette volna a tojások keltetését. A rugalmas, pergamenszerű héjú anyaggal körbevéve a kis dinoszauruszok a betemetés időtartama alatt – akár egy inkubátorban – megerősödtek.
Tömegük majdnem kétszeresére nőhetett a nedves iszapban, ahol az összes fejlődésükhöz szükséges ásványi anyag beszívódhatott vékony héjú tojásaikba. Ráadásul a pterosaurusok kikelésük után már kész felnőttek voltak. Fejlett szárnyakkal jöttek a világra és valószínűleg azonnal tudtak repülni, így nem volt szükségük olyan szintű szülői gondoskodásra, mint a mai madárfiókáknak.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben – angolul (New Scientist)
