Az Ohiói Állami Egyetem kutatói olyan géneket találtak az ágyi poloska – Cimex lectularius – örökítőállományában, melyek felelősek lehetnek a rovarirtószerekkel szemben mutatott ellenállóképességükért.
A poloskák inváziója – melyet nem úsztak meg New York és Párizs luxusszállodái sem – éves szinten dollármilliárdokba kerül, az ellenük való küzdelemben egyre több peszticidet használnak fel. A vérszívó nem terjeszt betegségeket, de csípése viszkető piros foltokat eredményez.
Az elmúlt körülbelül egy évtizedben az ágyi ploska visszatérését jegyezték fel szerte a világon, beleértve Észak-Amerikát, Európát, Ausztráliát és Kelet-Ázsiát, a rovarpopuláció létszáma évente 100-500 százalékkal emelkedett.
A szakemberek szekvenálták az ágyi poloska teljes genomját, majd olyan géneket kerestek, amelyek segítik, hogy a vérszívó túlélje a rovarirtószereket. Reményeik szerint ennek ismeretében megkerülhetik a vegyszerekkel szembeni rezisztenciájukat, így könnyebb lehet az elpusztításuk.
Az ágyi poloska hossza 5-7 milliméter. A kifejlett ágyi poloska barna színű, testét finom szőrök borítják.
A hím és a nőstény külsőre hasonló, a nőstény kissé nagyobb. Táplálkozás előtt teste lapos, korongszerű. Miután átszúrta a bőrt, és jóllakott vérrel, teste kitágul.
Szájszerve finom szúrósörtéből áll, melynek hegyes végét szondaként használja: gyakran egymás mellett többször is megszúrja a bőrt, mire megtalálja az eret és szívásba kezd.
A sok szúnyogcsípéshez hasonló bőrelváltozásokat okozhatja ágyi poloska is.
Az ágyi poloska körülbelül 18 hónapig él. Élete emberhez kötődik, a hónapokra magára hagyott tárgyakat elhagyja. Bútorok repedései körül hagyott ürüléke árulkodik jelenlétéről.
