Pavlopetrit 1967-ben fedezte fel Nicolas Flemming, a Southhamptoni Egyetem oceanográfiai intézetének geoarcheológusa. Vezetésével térképezték fel a tengerfenéken 15 különálló épületet, udvarokat, utcákat, sírkamrákat, valamint 37 sírüreget, a harmincezer négyzetméteres régészeti helyszínen a feltárások azonban csupán tavaly nyáron kezdődhettek meg.
Mint Jon Henderson, a Nottinghami Egyetem tengeri régésze rámutatott, a település építészeti sajátosságaiból és a tengerfenéken talált leletekből kiindulva azt feltételezik, hogy Kr.e. 3500 körül létesült Pavlopetri, amely több mint két évezreden át lakott volt. A településen 500-2000 ember élhetett.
A feltételezések szerint az ókori város a mükénéi időszak végén, Kr.e. 1000 körül süllyedt el, ám nem ismert, hogy mi okozhatta Pavlopetri végzetét. A lehetséges okok között a tengerszínt emelkedése, földrengés és szökőár egyaránt szerepel.
Mivel a későbbi korokban a várost értelemszerűen sohasem építhették át, elrendezése mindmáig olyan, amilyen évezredekkel ezelőtt volt. Így Pavlopetri segítségével a kutatók többet megtudhatnak arról, hogy milyen volt, miként működött egy mükénéi város
Az antik település utcáiról, a házak alapzatáról, az udvarokról, a sziklába vájt sírokról a legkorszerűbb komputertechnológia segítségével készítenek felvételeket, hogy 2011-ben a tévéképernyőn kelthessék új életre Pavlopetrit, az elsüllyedt várost.
