A Longdaysin így hívják az anyagot, melyet egy nagyszabású kutatás soráns sikerült megtalálni. A Longdaysin három fehérjét támad meg, amelyek a biológiai óra szabályozásában vesznek részt.
San Diegó-i Kaliforniai Egyetem kutatók szerint anyaggal például meg lehetne oldani a sokat repülők állandó időeltolódásból eredő problémáját.
A biológiai óra nemcsak az agyunkban, hanem más szövetekben is ketyeg, így a tüdőben, a májban és a szívben is. A rendszer mindenhol 24 órás ütem szerint dolgozik. A szervezet az alvásigényt, az éhségérzetet, az anyagcserét, a vízháztartást és a testhőmérsékletet is a napfény segítségével igazítja a környezethez. A biológiai óra gondoskodik róla, hogy gének ezrei kapcsolódjanak be illetve ki egy bizonyos időpontban.
A 120 000 anyag vizsgálatához a kutatók emberi csontráksejteket változtattak meg genetikailag, hogy a biológiai óra befolyásolása láthatóvá váljon. Az egyik óraműködésért felelős génhez hozzácsatolták a világító luciferáz enzimet kódoló gént. Amennyiben a vizsgált anyag aktiválta az óragént, a sejtek világítani kezdtek.
A Longdaysin különösen erős hatásával tűnt ki, főleg a zebrahalaknál. További laborkísérletekkel pedig megállapították a kutatók, hogy az anyag a sejteken belüli biológiai időbeállítást a dózistól függően akár tíz órával is visszaállíthatja.
AJÁNLOTT LINKEK:
Információk a Longdaysinről – angolul (Neuroscience News)
