„Amikor kinyitottuk az edényeket, és megkóstoltuk a bennük lévő 18 különféle tartósított élelmiszert, kiderült, hogy mindegyik megőrizte eredeti frissességét, és a tengeri út során a legkevésbé sem romlottak meg” – lelkendezett Nicolas Appert a konzerválás első példája után, egy négy hónapos hajóút végén, az 1800-as évek elején.
Nem hiába. A módszer kifejlesztésével az emberiség élelmiszer-ellátásá nak új dimenziója nyílt meg, az élelem nem halmozódott fel és romlott meg ezután oly mértékben, mint annak előtte.
Az ötlete alapján „szorosan ledugaszolt, vastag falú üvegpalackokba rakott különféle élelmiszereket hosszabb-rövidebb ideig forrásban lévő vízfürdőben tartott”.
Appert (aki egyébként eredetileg cukrász volt) még nem tudta bizonyítani, hogy a romlást enzimek okozzák (ezt később Pastour erősítette meg 1860-ban), és ez ellen a hevítéssel lehet küzdeni. Csak sejtette. Nos, jól sejtette, a mi szerencsénkre.
Hogyan készül a konzervdoboz – manapság?
Appert szülei vendéglátósok voltak, ő maga pedig sör- és pezsgőüzemekben is dolgozott fiatal korában. 1782-ben nyitotta meg párizsi cukrászüzemét. Később forradalmi tevékenységéért börtönbe is került, elképzelhető, hogy ott gondolta ki módszerének lényegi elemeit.
Nagy lökést adott egyébként Appert kísérleteinek az a pályázat, amelyet a francia belügyminisztérium hirdetett meg a francia hadsereg élelmiszer-ellátási problémáinak javítására 1795-ben – 12 ezer frankért.
Nicolas Appert Massyban építette fel üzemét, ott állította elő tartós termékeit, látott benne fantáziát. Nyugodtan nevezhetjük az első konzervgyárnak ezt a létesítményt. 1807-től a francia haditengerészet már nagy mennyiségben rendelt tőle tartósított élelmiszert.
1812-ben aztán Appert – az oroszországi hadjáratból hazatérő – Napóleontól vehetett át pénzdíjat, e mellé megkapta az Emberiség Jótevője megtisztelő címet is.
Érdekesség, hogy főszereplőnk nem szabadalmaztatta találmányát, de írt egy könyvet Valamennyi állati és növényi eredetű anyag több éven át való eltartásának művészete címmel. Az angol Peter Durand tette hivatalossá a módszert, aki konzervedényként már nemcsak üvegedényt jelölt meg, hanem cserép- és fémdobozt is.
Hogyan készül a kukoricakonzerv?
Angliában először még ónozott vaslemezekből készítették a dobozokat (ezeket még kalapáccsal nyitották ki), csak 1841-től tértek át az acéllemezre. Appert éppen ebben az évben halt meg Massyban.
Ma már fehérbádogot használnak a dobozokhoz, amelyek 0,49 milliméter vastag lemezek – ezeket teszik egymás tetejére. A konzervnyitót 1858-ban az amerikai (nem is gondoltuk volna) Ezra J. Warner találta fel, de az angol Robert Yeates is magáénak tudja a hatalmas eredményt 1855-ből.
A vágókerekes nyitót 1870-ben, az elektromos nyitót 1931-ben fejlesztették ki – szintén Amerikában.
Nicolas Appert szellemisége még ma is él, saját honlapon lehet olvasni az aktualitásokat.
AJÁNLOTT LINKEK, FORRÁSOK:
A konzervdoboz története (Wikipédia)
Nicolas Appert és a 200 éves konzerv (mult-kor.hu)
A Nicolas Appert Szövetség honlapja (appert-aina.com)
