Antarktiszi teknősök két pándcéltöredékét találta meg az argentin Antarktisz-kutató Intézet expedíciója tárta fel Seymour-szigetén a La Meseta formációban.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy a teknős, vagy teknősök mely fajáról van szó, előfordulhat ugyanis, hogy a töredékek nem egyetlen egyedtől származnak. Az biztos, hogy a fosszíliák egyetlen ismert fajhoz sem tartoznak, amelyek az eocén földtörténeti korban a térségben éltek.
Az eocén időszakában bolygónk egészen más képet mutatott, mint napjainkban:
Az új leletek arra mutatnak rá, hogy az éghajlat lényegesen enyhébb és melegebb lehetett az eocén korban, kezdetén még esőerdők borították az Antarktisz bizonyos térségeit.
“A páncéltöredékek felfedezése arra enged következtetni, hogy az eocén időszakában sokkal nagyobb volt a teknősfajok sokfélesége, mint eddig feltételeztük” – hangsúlyozta a lelettel kapcsolatban Marcelo D. de la Fuente, a San Rafael-i Természettudományi Múzeum kutatója. “A fajok sokfélesége a trópusi klímára és a mérsékelt égövre jellemző” – jegyezte meg az argentin kutató.
Marcelo D. de la Fuente közlése szerint az expedíció az ismeretlen teknős maradványain kívül nagy számban fedezte fel őskori cápák, bálnák, csontos halak és pingvinek fosszíliáit is.
Az eocén földtörténeti kor, amely kb. 55,8 millió évvel ezelőtt kezdődött és kb. 33,9 millió évvel ezelőtt fejeződött be.
Az eocén kor folyamán jelent meg az első maihoz hasonló emlős fauna. A kort a Grand Coupure – „Nagy Törés” – néven ismert kihalási esemény zárta le, amelyet egyes elméletek meteorbecsapódással magyaráznak Szibériában vagy a Chesapeake-öbölben.
Az eocén kor neve a görög Eos – „hajnal” – és ceno – új -nevekből származik: az „új hajnal” elnevezés a modern emlősfauna kialakulására utal.
