A királylepkét az Ophryocystis elektroscirrha protozoon nevű parazita egysejtű fertőzi meg még hernyó korában. A parazita a hernyó bélrendszerében telepedik meg, s kitartóan ragaszkodik “vendéglátójához” miközben az színpompás lepkévé fejlődik.
Most sikerült bebizonyítanunk, hogy a selyemkórófélék – Asclepiadaceae – némely fajtája, amellyel a lárva táplálkozik, redukálhatja a felnőtt királylepke fertőzöttségét.
Azt is kimutatták, hogy a fertőzött nősténylepkék petéiket előszeretettel olyan növényeken rakják le, amelyeknek köszönhetően utódaik kevésbé lesznek betegek.
Ez azt jelenti, hogy evolúciójuk során a királylepkék szert tettek utódaik gyógyításának képességére.
Év közben a Nagy-tavaktól északra, illetve délre: az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államban él; a telet viszont a mexikói Michoacán államban, egy mindössze 155 négyzetkilométeres területen tölti.
A becslések szerint minden ősszel, illetve tavasszal körülbelül kétszázmillió lepke indul 3500-5000 kilométeres útjára, amelyen több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap.
Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, 2008-ban pedig a világörökség része lett.
A királylepke élénk narancs alapon feketével erezett szárnyainak átlagos fesztávolsága 90-100 mm.
A farkuk fekete-vörös mintás, a szárnyak kellemetlen szagúak, rossz ízűek és mérgezőek.
Megjelenését még feltűnőbbé teszi a szárnyak szélén húzódó fekete pontsor. Az élénk mintázat potenciális ellenségeit figyelmezteti arra, hogy ez a lepke mérgező.
