Annak ellenére, hogy az észak-amerikai fésűs medúza – Mnemiopsis leidyi – egy primitív szerkezet, úgy működik a vízalatt, mint egy high-tech lopakodó tengeralattjáró. Lassan surran zsákmányára vadászva, ha pedig eljön a pillanat “láthatatlanná” válik.
A Göteborgi Egyetem kutatói vizsgálták hogyan tudja “láthatatlanná” tenni magát hidrodinamikailag a fésűs medúza.
E medúza is kocsonyás testtel bír, mint más medúzaféle. A nagy méret növeli annak az esélyét a vadászatra, de hátrány, ha ragadozókkal találná szemben magát.
A medúza plantonnal táplálkozik, azonban ezek a kis élőlények rendkívül érzékenyek a legcsekélyebb vízben zajló zavarra is. A kocsonyás állatnak tehát valamilyen módon “láthatatlanná”, érzékelhetetlenné kell válnia a vadászathoz.
A fésűs medúza mikroszkópikus szőrszerű csillókat mozgat ahhoz, hogy létrehozza azt az áramlást lebenyei körül, hogy zavartalanul tudja megközelíteni elemózsiáját. Csak első ránézésre tűnik úgy, mintha az állat egyáltalán nem mozogna, csak lebegne a vízben.
A parányi csillók hidrodinamikailag némává teszik a ragadozót:
