Összesen a fajok több mint negyven százalékának kérdéses a fennmaradása. A tanulmány szerzője, Peter Paul van Dijk szerint a legfőbb probléma az állatok élőhelyeinek megváltozása, ami elsősorban a gátépítéseknek köszönhető. Azok ugyanis teljesen eltorzítják a hüllők életteréül szolgáló folyókat.
Az óriási Swinhoe-lágyhéjúteknősből – Rafetus swinhoei – mindössze három példány maradt, míg hosszas kutatás után 2008-ban fel nem fedeztek egy negyediket. Azóta azonban nem gyarapodott az állomány.
Ha ezek az állatok elpusztulnak, az a faj végét fogja jelenteni. Az egyméteres hosszt és 136 kilogrammos testsúlyt is elérő óriást húsa miatt vadászták kíméletlenül, de a környezetszennyezés és élőhelyének korlátozása is hozzájárult ahhoz, hogy a kihalás szélére sodródjon.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Könyve jelenleg összesen több mint 17 ezer állatfajt sorol fel, amelyek mind a kihalás ellen küzdenek. Legalább ennyire komor a már eltűnt állatfajok mérlege is – a lista 869 fajt számlál.
