A csőszerű prototípus Andrei Rode professzor vezetésével valósult meg. A vonósugár egyelőre nem képes nagyobb, távoli tárgyak megragadására, de porszemnyi anyagdarabkákat már sikerült vele másfél méternyire megemelni a “fény” – azaz a fotoforetikus erő – segítségével.
Az eljárás a következőképpen működik: a prototípus felmelegíti a tárgyak környezetét, azonban a szemcsék, amelyeket “von”, hidegen maradnak. Az anyagdarabkák így sodródni kezdenek a fényelnyelő “optikai csőben”.
A szemcsék sebessége és mozgásuk iránya a lézernyaláb fényerejének beállításával szabályozható. A fejlesztők szerint a módszer akár tízméteres magasságba is képes felemelni a szemcséket.
A lézernyaláb nem működik vákuumban, a világűrben. Azonban áttörést jelent a mikroszerkezetek és az elektronikus alkatrészek összeszerelésének területén.
Ezzel a módszerrel hatékonyan lehet majd mintát venni légköri aeroszolokból, füstből, ködből, valamint veszélyes mikrobákat szállítani kis mennyiségben.
