Szeptember 8. a fizioterápia világnapja annak emlékére, hogy 1951. szeptember 8-án alakult meg a Gyógytornászok Világszövetsége.
A világnapot 15 éve, 1995-ben tartották meg először, Magyarországon 1998-ban rendezik meg.
A sokáig a szakma mostohagyermekének számító fizioterápia a négy nagy orvoslási területen (a másik három ág a sebészi kezelés, a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia) belül a legrégebbi, majdnem egyidős az emberiség történetével. Még nem léteztek gyógyszerek és sebészi eljárások, amikor az emberek tapasztalati alapon már felhasználták a természet különböző gyógyhatású tényezőit (termálvizek, iszap stb.).
Ma sincs olyan klinikai szakma, műtéti beavatkozás, megelőző, rekreációs tevékenység, amely nélkülözni tudná a fizioterápiát.
A fizioterápia elsősorban annak köszönheti reneszánszát, hogy helyileg, a beteg testrészen fejti ki hatását, és helyes alkalmazása esetén nincs semmi mellék- vagy utóhatása.
Manapság a fizioterápia gazdag tárházából a gyógytorna a legjelentősebb, köznapi értelemben ezt is értik alatta.
A fizioterápia a természetes gyógymódok összességét jelenti: a természet energiáit (kémiai, mechanikai, hő-, elektromos, mágneses) használja fel gyógyításra.
Magában foglalja
– a mechanoterápiát (gyógytorna, masszázs),
– az elektroterápiát (villanykezelés),
– a hidro- és balneoterápiát (gyógyvíz, iszapkezelés) és
– a fényterápiát.
Nem tévesztendő össze a természetgyógyászattal és a fizikoterápiával, utóbbin a köznyelv az elektromos árammal történő kezeléseket érti.
