A ma beültetett billentyűk háromnegyede idegen donortól származó szerv beültetése. Az angol szívsebészet legtekintélyesebb alakja, Magdi Yacoub professzor és munkatársai viszont úgy gondolták, hogy a szervezet saját szöveteihez mindenképp jobban tud alkalmazkodni, mint más emberből kapott testszövethez.
A munkacsoport 1994-ben kezdte el azt a vizsgálatot, melyben az aortabillentyű átültetésére szoruló betegek fele halottból kiemelt billentyűt kapott, a másik csoportnak pedig kivették a tüdő főverőérben lévő saját billentyűjét, és azt varrták át az aortájába. Ezek a betegek aztán a tüdő főverőerébe tartozó billentyűt kaptak idegen donortól.
A műtéti sorozat hét esztendeig tartott, és mindkét csoportba 108 beteg került. Az aortabillentyű megterhelése sokkal nagyobb, mint a tüdőverőérben lévő billentyűé, ezért vélték a kutatók, hogy a beteg szervezete jobban jár azzal, ha a tüdő főverőérből átvarrt saját billentyűt igyekszik átépíteni az új feladathoz, és a kisebb terhelésű tüdőverőérbe kap szervátültetésként idegen szövetet.
Tíz év után a saját billentyűcserével kezelt betegeknek csak egy százaléka volt halott, míg a hagyományos módon szervátültetésen átesetteknek három százaléka.
Testünket vérrel a szívünk bal kamrájában kiinduló főverőér, az aorta látja el. A szívből eredő másik nagy ér a tüdő verőér, mely a tüdőbe juttatja az egész testből a szívbe visszaérkező vért, hogy ott megint megteljen oxigénnel.
Ha a két főverőérben lévő billentyű betegség következtében károsodik, súlyos vérkeringési zavar lép fel, ezért ilyenkor műtétre van szükség.
A műtét vagy mesterséges billentyű bevarrása, vagy halott donorból származó, ugyanolyan billentyű beültetése.
