Svéd amatőr sportolók részvételével zajlott vizsgálatuk alapján azt tanácsolják kutatók, hogy egy gyakori térdszalagszakadás esetén érdemes kivárni, és műtét helyett a rehabilitációval kezdeni.
A New England Journal of Medicine-ben múlt hét csütörtökön közzétett tanulmány szerint a sérülésük után először a rehabilitációt választó amatőr sportolók felének volt végül műtéti beavatkozásra szüksége.
Mint Richard Frobell, a lundi egyetemi kórház munkatársa hangsúlyozta, a sérülés után először műtétet, majd utána rehabilitációt választókkal közel azonos esélyei voltak a gyógyulásra azoknak, akik először rehabilitációra mentek, majd csak akkor végeztették el a műtétet.
A felmérésbe 121 amatőr sportolót vontak be, akiknek az életkora 18 és 35 év között volt – főként fociztak, de néhány röplabdás is volt köztük. Véletlenszerű kiválasztás alapján az emberek felénél azonnal műtétet hajtottak végre, amelyet konzervatív terápia követett, másik felénél pedig műtét nélkül kezdték meg a rehabilitációt.
Két évvel később mindkét csoport tagjai körülbelül ugyanakkora javulásról számoltak be. Kiderült, hogy mindkét csoportban az emberek mintegy negyven százalékánál állt vissza a sérülés előtti teljesítőképesség.
Azt nem lehet tudni még, hogy hosszabb távon nem lesz-e eltérés a két csoport egészségi állapotában, ám a mostani eredmények alapján azt javasolják a szakemberek, hogy amatőr sportolóknál nem szükséges azonnal elvégezni a műtétet.
