A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet közzétette annak a nőnek a képeit, aki nagyjából 10-12 ezer évvel ezelőtt halt meg az ország karibi partjainál. A csontváz rekonstrukciója alapján az alacsony termetű nő délkelet-ázsiai jellegzetességekkel rendelkezik.
A korábban feltételezések szerint az amerikai kontinensre viszonylag rövid időn át érkeztek az őslakók Ázsia északkeleti részéről a jégkorszak idején a Bering-szoros helyén lévő földnyelven át, ám a jelenlegi kutatás alapján a “pálmák asszonyának” nevezett nő sokkal inkább hasonlít a délkelet-ázsiai – például indonéz – lakosságra. Az őslakosok feltehetőleg több migrációs hullámban érték el új hazájukat.
A “pálmák asszonyát” egy víz alatti üregben csatornában találták búvárok Tulum üdülőhely közelében. Az egykor szárazföldi barlangot elöntötte az egyre emelkedő tenger, ezért a csontváz 90 százalékban ép maradt. Az antropológusok szerint a nő halálakor 44-50 éves lehetett. Magassága nagyjából 152 cm, testsúlya 58 kg. A koponya mérésével nagyjából megállapítható az arc izmainak és a lágyszöveteknek a vastagsága és elrendeződése, így a franciaországi Atelier Daynes-ben elkészítették a tetem rekonstrukcióját.
A modell egy zömök nőt ábrázol, akit a kutatók egyszerű vászontunikába öltöztettek. Arca széles volt, járomcsontjai előreugrók, ajka keskeny, belső szemzugaiban enyhe mongolredő látható. Ezek a jellemzők számos modern ázsiai embertípusban is megtalálhatók. “Tesfelépítése, bőre és szeme a délkelet-ázsiai emberekhez hasonló” – olvasható a francia intézet által kiadott közleményben.
Noha természetesen egyetlen lelet nem döntő bizonyíték, számos vizsgálatnak kell alátámasztania az új betelepülési elméletet, a “pálmák asszonya” valószínűleg mégis megzavarja a megszokott teóriát – miszerint a jégkorszaki vadászok a mamutokat üldözték Amerikáig a Bering-szoroson át.
