A műszerek mérte túlzott mágnesesség hívta fel az olasz tengerek mélyén krátereket kutató tudósok figyelmét arra a vulkánra, mely a Tirrén-tenger déli részén, Calabria partjainál emelkedik. Az olasz csizma orrával, a Capo Vaticano-fokkal szemben található a krátere 120 méterre a tengerszint alatt. A parttól 10-15 kilométerre levő vulkánról a szakemberek már mindent tudnak: 15 kilométeres kiterjedésével közepes nagyságúnak számít, több mint egymillió évvel ezelőtt volt aktív, és akkor látványos őskori tűzijátékkal kápráztatta el Itáliának ezt a részét. A kráterből magasba repített lávarögök még most is 100 kilométeres sugarú körben megtalálhatók. Ezek alapján indultak el az olasz kutatók a vulkán keresésére.
Alvó vulkánról van szó, mely az 1905-ös calabriai földrengéskor sem ébredt fel, annak ellenére, hogy az akkori törésvonalon állt.
A vulkán különlegességét növeli, hogy ez az első, melyet Calabriában találtak, és az is rendkívüli, hogy még nincsen neve. Pedig vulkánt keresztelni igazán nem nehéz: az olasz vulkánok szebbnél szebb mitológiai nevekkel dicsekszenek, melyeket sokkal könnyebb kimondani, mint a nem régen felébredt izlandi tűzhányóét – jegyezte meg a felfedezést hírül adó olasz sajtó.
A névtelen kráterrel 29-re emelkedett az olaszországi tűzhányók száma. Közülük 16 kialudt és kilenc 9 aktív (Vezúv, Etna, Vulcano, Lipari, Stromboli, Panarea, Ischia, Campi Flegrei, Pantelleria). További négy magasodik a tengerek alatt, három a Nápolyi-öböl és Szicília közötti tengerszakaszon, (Palinuro, Salina, Marsili), egy pedig Róma közelében (Colli Albani).
Az újonnan felfedezett, még nevenincs vulkán közeli szomszédja az európai óriásvulkán Marsilinek. A kontinens legnagyobb vulkánja a Nápolyi-öböltől 150 kilométerre, a calabriai partoktól 70 kilométerre rejtőzik a tenger mélyén. Az 1920-as években Luigi Ferdinando Marsili fedezte fel a mai napig aktív tűzhányót. Ugyanitt található Palinuro is.
Európában, a kontinens törzsterületén egyedül Itália földjén találunk ma is működő tűzhányókat. E vulkánok két nagy, az Eurázsiai illetőleg az Afrikai kőzetlemez ütközési zónájában fekszenek. Itt két kontinentális lemez ütközik egymásnak, mely esetben nem beszélhetünk olyan klasszikus szubdukcióról (lemezalábukásról), mint például a Pacifikus vulkáni övezet esetében. E területen a két nagy lemezről levált és önállósult mikrolemezek teszik rendkívül bonyolulttá a tektonikai folyamatokat.
Forrás: Csuták Máté – Olaszország vulkáni provinciái
