Egy ilyen nagyipari módszerrel termelő üzemet fedeztek fel a Dél-afrikai Köztársaságban a régészek, akik a leletről a Journal of Archaeological Science című szakfolyóiratban jelentetik meg tanulmányukat. A felfedezés révén megismerhető, hogy mi jelentett értéket a kőkorszaki közösségek számára, s mit használhattak mindennapi életük során.
“Az ősi ásványi festékanyag, az okker, ami tulajdonképpen fémoxidokat tartalmazó agyagföld, összetételétől függően többféle színben fordul elő. Ismert vörös, narancssárga, sárga, barna, valamint ezen színek árnyalatait felvonultató okker. A sárga és a barna okkerből 250 Celsius fokon történő hevítéssel előállítható a vörös okker” – magyarázta a kutatásokat irányító Lyn Wadley dél-afrikai professzor.
A leletekre Durban közelében, egy nagyméretű sziklabarlangban bukkantak, ahol négy égetőkemencét fedeztek fel, bennük okkerport. A helyszínen nyolcezer darab okkert is találtak.
Az ötletes barlanglakók arra is rájöttek, hogy a tűzhely hamuja cementálódik, így belőle nagyszerű “munkalapok” állíthatók elő, amelyeken durva kődarabok segítségével megőrölték az okkert. A nyersanyagot valószínűleg a közelben gyűjtötték, nem egészen egy kilométerre a feldolgozás helyszínétől.
Lyn Wadley szerint előkerült csontból készített ár is, amelyen okkernyomokat találtak. A szerszámot valószínűleg színpompás bőrruhák megvarrására alkalmazták.
Az őskori népesség arra is rájött, hogy az okkerból növényi mézgával, vagy állati zsiradékkal keverve nagyszerű ragasztó állítható elő, amelyet arra használtak, hogy a nyíl- vagy a dárdafejet a nyélhez erősítsék. Ugyancsak jó szolgálatot tett a ragasztó a szerszámkészítésnél.
A szakértők szerint a helyszínen nagy mennyiségben állítottak elő a vörös festéket, s a “termelésben” a közösség több tagja vett részt.
