A spanyol kulturális minisztérium keddi bejelentése szerint 2011-től korlátozott számban engedik be az érdeklődőket, annak ellenére, hogy a tudósok szerint a látogatók okozta hőmérséklet-emelkedés károsíthatja a sziklafestményeket.
A falfestményeiről híres barlang a paleolitikum művészetének legismertebb lelőhelye, az észak-spanyolországi Santandertől 30 kilométerre nyugatra fekszik. A 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlangban 1879-ben az ásatást vezető Marcelino de Santuolaa kislánya fedezte fel a mennyezeten az ősember festményeit. Valódiságukat csak 20 évvel később ismerték el, amikor Franciaországban is találtak hasonló barlangfestményeket.
A freskók az úgynevezett magdalénien kultúra idején, Kr. e. 13 500 körül készülhettek. A barlang sötétszürke sziklafalát, mennyezetét a jégkorvégi állatok, a feketével, barnásvörössel és a két szín árnyalataival megfestett bölény-, valamint vaddisznó-, vadló- és szarvasábrázolások díszítik. Összesen 600 festmény és 1500 karcolat található a barlangban. A legnagyobb barlang a bikák terme, amelyben 4 nagy állat található, az egyik nagyobb, mint 4 méter. A bölények termében 21 vörös és fekete színnel megrajzolt állat “rohamozza meg” a mészkőbarlang alacsony mennyezetét. 1985-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította az Altamira-barlangot.
A festmények rohamos pusztulása miatt 1982 és 2002 között naponta csak néhány látogatót engedtek be a barlangba. 2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang “hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, mely a spanyol állam tulajdona.
