Ha valakinek a szívműködése nagyon lelassul, sőt néha veszélyesen hosszú ideig kihagy, pacemaker-műtét után ugyanúgy élhet, mint mindenki más, akinek a szíve zavartalanul működik. A pacemakert a szív károsodott ingerképző-ingervezető működésének pótlására ültetik be a beteg testébe. A szerkezet nem nagyobb, mint egy kis pogácsa és szükség szerint vezetékek útján ingerli a szívizmot, hogy összehúzódjon.
Ha valaki életveszélyes szívritmus-zavarra hajlamos, olyan készüléket operálnak a testébe, amelyik a szív remegését, fibrillációját mindjárt annak kezdetekor áramütéssel megszünteti. A szív fibrillációjának megszüntetésére alkalmas eszköz, angol nyelvű rövidítésével ICD viszont még drágább szerkezet, mint a pacemaker.
Az egyszerűbb ritmusszabályozók ma néhány százezer forintnak megfelelő összegbe kerülnek, ám az ICD ára másfél millió forint is lehet. Ehhez még hozzáadódik a vizsgálatok, a műtét és a kórházi ellátás költsége is.
Akinek olyan a szívbetegsége, hogy pacemaker kezelésre van szüksége, annak ez az életet jelenti, és még kifejezettebben igaz ez arra a betegre, aki defibrillátor, ICD beültetésére szorul. Milliók élnek ezekkel a műszerekkel a mellkasukban, de vannak országok, ahol nincs általános társadalombiztosítás, a beteg családja pedig képtelen a költségeket fedezni.
Christian E. Machado és munkatársai 17 pacemaker sorsáról számoltak be, melyeket az Egyesült Államokban elhunyt szívbetegek végrendeletükben ráhagytak olyan betegekre, akiknek az ilyen készülékek kifizetésére nem lett volna pénze.
Az amerikai betegek életmentő készüléke Nicaraguába került, ahol 2002-2009 között az ilyen segítségre szoruló betegek testébe beültették. A páciensek között volt három tizenéves is. Megfigyelésük csaknem hat esztendeig tartott. A készülékek hibátlanul működtek. Az örökölt pacemaker vagy ICD ezeknek az embereknek valóban az életet jelenthette.
