A mintegy 500 millió éves kövületek elemzése megmutatta, hogy az állat rövid nyeles szemeket és két hosszú kart viselt a fején.
A kambriumból származó kistermetű Nectocaris pteryxről eddig úgy vélték a kutatók, hogy a rákok vagy gerincesek rokona. A kanadai Sziklás-hegység Burgess-pala nevű üledékrétegéből, a Yoho Nemzeti Park területén előkerült furcsa állatka azonban egy korai fejlábú volt – tudósítanak most felfedezésükről a Nature című folyóiratban a torontói egyetem kutatói, Martin Smith és Jean-Bernard Caron.
Az említett üledékréteg különösen jól megőrizte a gerinctelenek lenyomatait.
A Nectocaris pteryx első példányára az 1930-as években bukkantak, és 1976-ban írták le először. Az állat biológiája azonban rejtve maradt a tudósok elől. A kanadai kutatóknak a Burgess-palában az utóbbi évtizedben talált további 91 kövület alapján sikerült most pontosabb képet alkotniuk a fajról. Ezek szerint az öt-hét centiméteres állatnak lapos, lepényhalra emlékeztető, héjnélküli teste volt. Fején két nagy nyeles szemet és két hosszú, lapos és hajlékony nyúlványt viselt. Ezenkívül volt testürege, kopoltyúja és egyfajta mozgatható tömlője, amely hasonlított a mai tintahalakéhoz.
Mindezen ismertetőjegyek alapján a kutatók arra következtettek, hogy a vizsgált állat a mai tintahalak és polipok rokonságába sorolható. A testüregbe vezető hajlékony tömlő utalhat arra, hogy a Nectocaris már félmilliárd évvel ezelőtt is a rakétaelv alapján haladt előre, éppúgy, mint a mai polipok.
