Egy német kutató a kísérletében arra kérte önkéntesek egy csoportját, hogy az eléjük vetített számokból valamelyik mellett kötelezzék el magukat. Egy pupillaszkenner segítségével megállapították, hogy amikor valamelyik alany döntött, akkor a pupillája határozottan kitágult. A kutatás rávilágított arra, hogy a noradrenalin nevű hormon (amelyik kiváltja a pupillatágulást) nem kiváltója a döntési reakciónak, csupán kisérőjelensége, azaz a döntés megerősítését tükrözi.
Az eféle kutatások azért fontosak, mert közelebb vihetnek ahhoz, hogy a kommunikálni egyáltalán nem tudó, lebénult emberek esetében megállapítsák, hogy az éber kóma állapotában vannak-e, avagy az agyuk működik, csak képtelenek kapcsolatba lépni a külvilággal.
