Nikola Koepke, az Oxfordi Egyetem kutatója 484 európai helyszínről származó 18 500 csontvázat vizsgált. Az elhunytak a Kr.e. VIII. századtól és a XVIII. század között éltek. A tudós, aki vizsgálatairól a Gazdaságtörténeti Társaság éves közgyűlésén számolt be, a csontvázak magasságát mérte, abból indulva ki, hogy a hosszabb csontok jobb táplálkozást sejtetnek.
A csontvázak tanúsága szerint a mezőgazdaság kialakulásával párhuzamosan, de leginkább a növekvő tejfogyasztásnak köszönhetően kezdett nőni a népesség átlagmagassága. Némi visszalépés volt tapasztalható a római korban, majd egy újabb nekilendülés észlelhető a “sötét” középkorban. Nikola Koepke szerint a római korban a visszalépés a táplálkozás alacsonyabb színvonalával kapcsolható össze, ami a nagyobb népsűrűséggel, valamint a hadsereg élelmezési szükségleteivel magyarázható.
A városi lakosság táplálkozása minden korban rosszabb volt, mint a vidékié, s a vizsgált 2500 év alatt, még az ipari forradalmat megelőző évszázadokban is alig-alig javult.
