A zárvatermők a nyitvatermőkkel együtt alkotják a virágos növényeket, annyi különbséggel, hogy a zárvatermőknél, amelyekhez a növények többsége tartozik, a magkezdeményt magház védi, míg a nyitvatermőknél – például fenyőknél – az szabadon áll.
Amennyiben a kutatás eredménye beigazolódik, alátámaszthatja azt az elképzelést, miszerint az első zárvatermőknek köszönhető bizonyos rovarok létrejötte. A kövületek tanulmányozása azt sugallta, hogy a nektár- és pollenevő rovarok számos csoportja a zárvatermők felbukkanása előtt alakult ki. A mostani, molekuláris alapokon nyugvó kutatás szerint azonban a két csoport evolúciója nagyjából egyszerre zajlott.
A Yale Egyetem kutatói élő növények genetikai anyagát hasonlították össze, és kövületeket is bevontak a vizsgálatba, hogy rekonstruálhassák több mint 150 szárazföldi faj rokonsági kapcsolatát. Eredményeik egybevágtak az eddig kövületek alapján mértekkel, ami a szárazföldi, az edényes és a virágos növények megjelenését illeti. Csupán a zárvatermők kialakulására kaptak teljesen eltérő adatokat.
Nem ez az első példa arra, hogy a kövületek és a molekuláris vizsgálatok alapján becsült kormeghatározás nem esik egybe – magyarázták a szerzők. Volt erre már példa madaraknál és emlősöknél is.
A jelenség egyik lehetséges oka, hogy az első zárvatermők nem voltak elég sokan ahhoz, hogy nyomot hagyjanak kövületek formájában. Egy másik lehetőség, hogy tévednek a molekuláris módszerek.
Michael Donoghue, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent cikk egyik szerzője elmagyarázta, hogy a jelenleg elérhető eszközök és információk alapján a legjobb elemzést végezték el. Egy új módszer segítségével számításaikba be tudták vonni az evolúciós ütem változásait is, pontosabb eredményekhez jutva ezáltal.
