Már lehet kommunikálni a BME hatodik diákműholdjával, a Hunityvel, közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH). Az eszközt november 28-án, a SpaceX egyik Falcon rakétája indította a világűrbe a kaliforniai Vandenberg űrközpontból. Bő egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy bebizonyosodjon: a pályára állított műhold paneljei működnek, és képes a kommunikációra is.
A mindössze 868 grammos, 5x5x15 centiméteres, nyitható napelemszárnyakkal felszerelt kisműhold jó néhány, tudományos kísérletek elvégzésére alkalmas műszert vitt magával az űrbe. A fedélzetén helyet kapott a győri Széchenyi István Egyetem fejlesztőcsapatának négy kísérleti panelje, valamint a tavalyi Cansat Hungary középiskolai verseny győztes csapatainak hat panelje is.
A fellövést követő héten sorra tesztelték az egyes modulok működőképességét – kezdve a BME által készített pocket qube-elemekkel, majd a Cansat-adókkal és a győri egyetem paneljeivel –, hogy kiderüljön, egyáltalán lehet-e kapcsolatot teremteni a kisműholddal. Azóta bebizonyosodott, hogy a Hunity összes modulja működik, csakhogy az általa küldött jeleket nem is annyira könnyű érzékelni.
Nem egyszerű észlelni a Hunity kisműholdat
Úgy kell ezt elképzelni, mintha egy zseblámpa fénycsóvájával próbálnánk megtalálni egy 5x5x15 centis téglatestet a világűrben, miközben az a Földtől mintegy 4–500 kilométer távolságban száguld
– fogalmazott Vári Péter, az NMHH főigazgató-helyettese. Komoly műszaki teljesítmény tehát lekövetni a Hunity jeleit, mert miközben a műhold 27 ezer kilométer per óra sebességgel száguld el hazánk felett, a Föld is „kiforog” alóla. Az alacsony pályára állított „zsebműhold” naponta négyszer halad át Magyarország felett – kétszer a délelőtti, kétszer pedig az esti órákban. „A Kepler-adatok alapján szoftver segítségével követjük nyomon a műhold pályáját, és, amikor azt látjuk, hogy már közelít Európához, akkor felkészülünk a vételre, várva a műholdfelkeltét a horizonton” – tette hozzá Vári.
Amint érzékelik a műholdat, a vezérlőközpontban el kell dönteni, hogy milyen parancsokat adjanak neki. A rendelkezésre álló, maximum 8–12 percbe ugyanis bele kell férnie a műszaki paraméterek ellenőrzésének (mekkora az akkumulátor tápfeszültsége, milyen hőviszonyok között működik az űrben az eszköz, illetve hogyan töltötte fel az akkumulátorait), valamint a parancsok kiadásának is arra vonatkozóan, hogy mikor melyik modult kell működésbe hoznia.
Minden Hunityhez hasonló kisműholdnak van egy földi példánya is, amelyen modellezni lehet az űrben jelentkező problémákat: a szoftveres meghibásodásokat a Földről így javítani lehet, a hardvereseket viszont természetesen már nem. Ezért is fontos, hogy a feljuttatás előtt az űrbe utazó példányt alapos teszteknek vessék alá.
