Hosszú éveken át hiányszakmaként hivatkoztak globálisan és idehaza is az IT-területre: csak Magyarország esetében legalább 20 ezer betöltetlen állásról lehetett olvasni, azokat pedig, akik ilyen tudással rendelkeztek, gyakran milliós fizetésekkel csábították magukhoz a cégek. A koronavírus-járvány alatti intenzív digitalizációs hullám hatására rengeteg pályakezdő programozó, úgynevezett junior tudott elhelyezkedni. Nem véletlen, hogy ez idő alatt a programozóiskolák (bootcampek) is egyre felkapottabbak lettek, ugyanis a jelentkezők egy gyakorlatorientált, nagyjából egyéves képzéssel olyan tudást szerezhettek, amelyre nagy szüksége volt a piacnak.
2022-23-ban azonban erős lassulás kezdődött: egy augusztus elején megjelent cikkünkben a terület szakértői jelezték, az elképesztő felvételi hullám után most korrekció tapasztalható ezen a területen. Sok helyen létszámstopot hirdettek, a mesterséges intelligencia megjelenése és fejlődése, valamint a háború miatti recesszió nyomán pedig igencsak beszűkült a kezdő programozók mozgástere. Ezen az sem segített, hogy a tavalyi év folyamán két közismert programozóiskola is lehúzta a rolót, a régiós összehasonlításban is kiemelkedő Codecool pedig a külföldi működését skálázta vissza az IT-piac lassulása miatt.
De mit jelent ez a gyakorlatban? Tényleg nehezebb, vagy egyenesen lehetetlen lett pályakezdőként elhelyezkedni? Ezt járjuk körül mostani cikkünkben három, nemrégiben végzett bootcampes hallgatóval, akik a 24.hu-nak meséltek arról, milyen élethelyzetben döntöttek a karrierváltás mellett, hogyan változtatta meg az életüket az, hogy az IT-piacon kötöttek ki, és arra is választ adtak, mit gondolnak Mark Zuckerberg azon kijelentéséről, miszerint a mesterséges intelligencia még idén elveheti a munkájukat.
Kiégés érzéstől a karrierváltásig
A programozóiskolákban rengeteg a karrierváltó, én is így kerültem a Codecoolhoz. Ez előtt 12 évig dolgoztam egy fordító- és tolmácsirodában projektvezetőként, azonban 2022-ben volt egy erőteljes kiégés érzésem az aktuális munkámmal kapcsolatban, ekkor gondolkodtam el, mi tévő legyek. Mielőtt jelentkeztem a képzésre, vagy fél évig azon töprengtem, hol tartok az életben, mi lesz velem, ha ezt most felrúgom, és megint nulláról kell indulnom, a szakmai létra aljáról. Persze kecsegtetően hangzott a milliós fizetés, meg hogy mennyi programozót keresnek, de nem ez volt, ami meggyőzött. Más életet akartam, de ehhez félre kellett tenni az egót. Most, bő másfél évvel azután, hogy végeztem, kijelenthetem: nem bántam meg a döntésem, és előrébb vagyok minden szempontból, mint előtte
– mondta el lapunknak Jung Péter, aki 2023-ban végezte el az említett programozóiskola 10 hónapos, intenzív képzését.
Nem ő volt az egyetlen, aki hasonló okból jelentkezett a programozóiskolába. Bártfai Dénes, aki 2024-ben végezte el a Codecool Fullstack programozó képzését, elmondta, tisztában volt azzal, hogy kezdetben nem fog akkora anyagi előnnyel járni számára a programozói lét, tehát abszolút nem csupán pénzügyi megfontolásból döntött a karrierváltás mellett.
„Közgazdászként végeztem, a váltás előtt pedig már középvezetői szinten voltam egy élelmiszer-kereskedelmi láncnál. Sokszor túlterheltnek éreztem magam, egyszerre több területet kellett összefognom, és sosem tudtam eldönteni, hogy mi a baj: kevesen vagyunk a cégnél, vagy a rendszereink elavultak? Az utolsó időszakban egyre szorosabban működtem együtt az IT részleggel a hatékonyság javítása végett, és bár voltak is kisebb-nagyobb sikerek, nem éreztem, hogy érdemben javulna a helyzet, így végül a váltás mellett döntöttem.”
Kanik Alexandra, aki szintén 2024-ben végezte el a programozói képzést úgy nyilatkozott, az ő esetében nem a kiégés volt a váltás fő oka, hanem az, hogy a korábbi HR-es munkája nem kötötte le eléggé ahhoz, hogy ebben képzelje el a jövőjét.
„Már az előző munkahelyemen, hobbi szinten elkezdtem tanulni a programozást. Végül jött egy leépítés, ami segített a döntésben, hogy elkezdjem rendesen tanulni a kódolást. Ez óriási elköteleződés volt, hiszen 10 hónapig teljes munkaidőben ezt csináltam. Azt már ekkor tudtam, hogy nem lesz egyből milliós fizetés, viszont sokat hallottam arról, hogy gyorsabban lehet felfelé lépkedni a ranglétrán, mint más szakmákban.”
Mint mondták, voltak a munkaerőpiacra visszatérni vágyó kisgyermekes anyukák, és az egyetem helyett felnőttképzést preferáló fiatalok is, akik szintén velük együtt kezdtek el tanulni. A lemorzsolódás azonban számottevő: modulról modulra egyre kevesebben maradtak, a képzést pedig csak nagyjából a hallgatók harmada végezte el. Ebbe szerintük nagy a szerepe annak, hogy ki mennyi energiát tesz bele az órákon és a házi feladaton kívül, és az sem mellékes, hogy milyen finanszírozási módszert választanak. A bootcampek ugyanis többféle fizetési lehetőséget kínálnak a hallgatóknak.
Mivel a képzés összege több millió forintos nagyságrendű, részletekben is lehet fizetni, de akár a későbbi munkahelyen kapott fizetésből is levonhatják az összeget. A három, lapunknak megszólaló volt hallgató kivétel nélkül az előzetes, egy összegben történő fizetést választotta, ugyanis azontúl, hogy így jóval olcsóbb volt a képzés, ez plusz motivációt is adott számukra. Kiemelték azonban, hogy az iskola rendkívül korrekt azokkal szemben is, akik nem tudják vagy nem akarják befejezni a tanulmányaikat. A 4 hetes próbaidőszakot ugyanis minimális költséggel végighallgathatják, ha pedig időközben úgy döntenek, nem ez a nekik való terület, a képzés időarányos részét is visszafizethetik. Így nem kell attól félnie senkinek, hogy milliókat bukik a képzésen.
Garanciát kaptak, hogy lesz munkájuk
Habár a Green Fox Academy és a CodeBerry bezárása után sokan úgy érezhették, bizonytalanná vált a programozói képzések jövője, a Codecool esetében ma is sokan állásgaranciával kezdik meg a tanulást. Ez lényegében annyit tesz, hogy az iskola vállalja, hogy a képzést teljesítő diákjait el fogja tudni helyezni a munkaerőpiacon 6 hónapon belül. A lapunknak megszólaló volt hallgatók szerint ez egy kölcsönösen megtérülő üzlet, ugyanis a diákok így sokkal nagyobb biztonságérzettel vághatnak neki a tanulásnak, miközben az iskola is elmondhatja magáról, hogy a hallgatói nagy része sikeresen elhelyezkedett az IT-szektorban.
Ez egy olyan kölcsönös partneri kapcsolat, ahol az iskolának az a legjobb marketing, hogy a megszerzett tudással el tudunk helyezkedni és helyt tudunk állni, nekünk pedig munkalehetőséget és fejlődési lehetőséget nyújtanak. Egyszer nem éreztük azt, hogy elhanyagolnának minket, sőt, épp ellenkezőleg, végig egyengették az utunkat
– mondta Jung, hozzátéve, hogy ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki egyből talál munkát.
A korábban projektvezetőként dolgozó férfinek ez például fél évébe telt, amihez véleménye szerint az is hozzájárult, hogy pont akkor kezdett el keresgélni, amikor elkezdődött a recesszió a területen. Az iskola azonban ez idő alatt sem tétlenkedett: mindenkinek felajánlották, hogy a munkakeresés alatt ingyen elvégezhet egy másik képzést, amivel még szerteágazóbb tudásra tehetett szert, ez pedig még több állást nyithat meg számára. A másik két megszólalónak némileg könnyebben ment az elhelyezkedés, igaz később is próbálkoztak ezzel: Alexandra és Dénes nagyjából két hónap alatt megtalálta azt a helyet, ahol ma is dolgozik.
Olyat is hallottunk, akinek bár nem tudták munkát találni, végül az iskolában ajánlottak neki állást. Emellett viszont jó néhány olyan beszámoló is eljutott hozzánk, akik nem tudtak elhelyezkedni a szakmában, és időközben lejárt a szerződésük az intézménnyel.
Kanik szerint az iskola nemcsak a tudást adja át, hanem olyan skillsetet is biztosít, amivel el lehet igazodni a multis világban. Ilyen például az, hogy a képzés vége felé HR-esek segítségével elkészítik a saját szakmai önéletrajzukat, emellett pedig konkrét interjúhelyzeteken is helyt kell állniuk – ezek is részei a záró vizsgának, amin szintén el lehet hasalni. Ha ez nem lenne elég, az iskolában végzett csoportos projektjeiket is bele tudják építeni az önéletrajzukba, valamint a prezentációs képességeiket is rendszeresen felmérik.
Az iskolának emellett van egy belső álláskereső portálja, ahonnan értesítést kapnak, ha feltűnik egy új pozíció. A lehetőségeket a diákok kompetenciáihoz igazítják: akik az angolon kívül más nyelvtudással is rendelkeznek, azoknak akár ilyen igényeket megfogalmazó hirdetéseket is elküldhetnek. A hallgatók szerint a képzés idején túl is bármikor kérhettek segítséget: legyen szó akár egy interjúra való külön felkészítésről, vagy az esetleges interjúkérdések begyakorlásáról. Azoknak, akik programozói állásra jelentkeznek, nemcsak beszélgetős interjúkon kell helyt állniuk, hanem olyan technikai interjúkon is, amelyek felmérik a programozó problémamegoldó képességeit. Ezekre szintén alaposan felkészítik őket a képzés során.
Kanik Alexandra azt mondta, náluk többen is vannak, akik programozói iskolában végeztek, és így is tudtak felfelé lépkedni a ranglétrán. Elmondásuk szerint míg az egyetemi képzésekről azt hallották, sokkal elméletibb tudást adnak, addig a programozói iskolákban inkább a gyakorlatorientált gondolkodás dominál. Bártfai Dénes egészen odáig ment, hogy több olyan hallgatótársa is volt a képzésen, aki az egyetemet hagyta ott azért, hogy bootcampben tanulhasson. „Ez persze nem reprezentatív, de sok ilyen történetet hallani” – tette hozzá.
Kanik szerint bár juniorokként kezdtek állást keresni, úgy, hogy nem volt még valós tapasztalatuk, azt tapasztalták, szívesen keresnek bootcampes juniorokat a cégek, ugyanis egyből rájuk lehet bízni kisebb feladatokat.
Elveheti a munkájukat az MI?
A ChatGPT 2022-es debütálása és az időközben tonnaszámra megjelent MI-eszközök térnyerése óta egyre hangosabban jelennek meg a médiában azok a vélemények, miszerint az értelmiségi szakmák képviselőinek ideje más hivatás után néznie, ugyanis a mesterséges intelligencia hamarosan átveheti a helyüket. Jól példázza ezt, hogy a világ egyik legnagyobb technológiai vállalatának a vezetője, Mark Zuckerberg nemrégiben azt mondta, az MI már 2025-ben átveheti a haladó tudással bíró programozók, mérnökök (mid-level engineer-ek) munkáját.
Idehaza ez a fajta gondolkodás a megszólalók szerint nem jellemző, és a cégeknek többnyire egészséges a hozzáállása az MI-eszközökhöz. Jung Péter azt mondta, nem nagyon hallott olyat, hogy programozókat rúgnak ki vagy nem vesznek fel emiatt: az MI ugyanis bár egyszerűbb problémák megoldására alkalmas, de egy junior minden feladatát nem képes teljes egészében ellátni, nemhogy a mediorokét vagy a seniorokét. Hozzátette: ahogy mindig, Európába, és főleg Magyarországra mindig később érnek el a trendek, és óvatosabbak is itt az emberek ezek használatával, mint az USA-ban.
A mesterséges intelligencia kellő tudás nélkül hasznavehetetlen programozásban. Az, hogy egy-egy komponensben segít, az tényleg igaz, de az, hogy átlásson egy egész struktúrát, vagy egy architektúrát, az nagyon más szint. A cégeknek egyébként is van egy kódolási stílusuk, amiből nem szokás kiénekelni, ezt általában nem tudja lekövetni az MI úgy, mint egy ember
– mondta Bártfai Dénes, hangsúlyozva, hogy abszolút nem félti a munkáját, sőt aktívan használja is az MI eszközöket. Hozzátette: már csak azért sem fél, mert van egy olyan álláspont, miszerint az LLM-ek (Large Language Modelek, vagyis nagy nyelvi modellek) elérték a csúcsukat, hiszen már minden publikusan elérhető szöveget odaadtak azoknak, mégis kevés területen érik el az emberi tudás szintjét.
A különböző MI-fejlesztések Bártfai szerint leginkább olyankor tudnak segíteni, ha egy külső szemlélőre van szükség, és nincs kéznél egy ember, aki tudna segíteni, vagy olyan egyedi problémába ütköznek, amire nincs publikusan elérhető megoldás. Az MI-alapú nyelvi modell az esetek többségében ilyenkor sem ad jó választ, mégis képes biztosítani egy olyan külső impulzust, ami elindít egy másfajta gondolatfolyamot.
Közös megélésük, hogy az mesterséges intelligencia eszközök használata lustaságra sarkall – ezt egyébként nemrégiben egy tudományos kutatás is megerősítette –, és a céges adatok beletáplálása is veszélyes, ahogyan az is, hogy az MI gyakran hibázik, ezért mindig duplán kell ellenőrizni az ezek által kiadott válaszokat.
Meg kell találnunk azokat a területeket, ahol ki tudjuk aknázni a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket, ahol jobb, mint mi, de azokat a területeket is ki kell jelölni, ahol még mindig mi vagyunk a jobbak. Szerintem az együttélés, a szimbiózis a jó
– mondta Jung Péter.
